Fel a felszínre!
A mélyből kirobbanni
Írni az égre.
Felírni a nevem,
Felvésni jó mélyen!
S azzal a vérrel,
Mellyel feljöttem,
Kitölteni végre!
Ha még jobban csinálom,
Lesz nekem egy színpadom!
Nem mintha eddig nem lett volna,
De még nagyobbra vágyom!
Na jó, ez így kicsinek tűnhet.
Minden ember álmodik.
Ezen túl akarok lépni,
S magam valósnak látni!
Hogy egyszer majd egy hideg napon,
Talán ősszel egy színpadon,
Mikor a fekete fák ezüstben állnak,
S a téli szelek lassan járnak,
Életem utolsóját húzom,
S boldogan haljak meg úgy, hogy tudom :
Most itt állok s az életem játszom.
Hogy legyen miért meghalnom,
Legyen nyugodt az utolsó álmom.
1 hozzászólás
Ha éled az életed akkor a valóra vált álmod éled így az utolsó valóságod lesz nyugodt, nem pedig a beteljesületlenség . 🙂
Szép vers a benn-kinn kontrasztok nagyon mellbevágóak, kiütközik a soraidban a földhözkötösség és a szárnyaló vágyaid közötti távolság.
Köszönöm szépen.