Ahogy beszéltük is, nagy filósok és te is. ^^ Tetszik az eleje, a közepe és a vége is.

Köszönöm. Leginkább magamnak szántam a felszólítást, de mint minden közönségnek megmutatott vers, társadalmilag is hathat. Talán már régóta nem írtam, de oly sokminden jár most a fejemben, hogy azt nehéz lenne fókuszálni. Talán pár hét múlva...

Köszönöm! Gondolkoztam, folytassam-e, de úgy éreztem pont ilyen hosszú az "őszinte" üzenet.

Köszönöm, András! Most kicsit nehéz helyzetben vagyok (rég nem írtam már, látjátok), ám épp ma éjjel tettem fel egy új verset, ami egy új ciklus kezdetét jelenti számomra.

Valójában ez egy sebtiben íródott haiku, de mint láthatod, gyorsan jött az ihlet 🙂

igen jól érzed, talán ilyesmit érez a vesbeni én, köszönöm a visszajelzést!

erős vívódás érződik a műből, mindkét strófa karakteres elemeket foglal magában, az első strófa bizonytalan lebegését és (cél)tudat nélküli destruktív megnyilvánulásait felerősíti, fókuszálja a második versszak kérdező hangneme ha kerested valamire a választ, megtaláltad?

a gyökerek a sáros, megtépázott földek alól törnek a felszínre, a külvilág féltő gondozásában élettől duzzadó erő-fókusszá nőhetnek, de ott a sötétebbik oldal is mindig... a határmezsgye alig egy hajszál vastagságú...

bizonyára fura, elérhetetlen jövőképként értékelné, mint az 50 évvel ez előtt élt ember gondolatait egy az előtt 100 évvel élt ember... szerintem természetes... nem tudom, keresem-e a "Közvetlen Forrást"... a műbeni én néha messzire tekint...

ezek a szavak sokat kifejeznek...