Matild lehajtott fejjel ballagott az óvoda felé. Amióta a férje elköltözött tőlük, mindennap neki kellett a kisfiukért mennie. Régebben, amikor Tibi még nem ivott ilyen mértéktelenül, rendszerint ő hozta el Robikát az oviból, és mire Matild hazaért, a két „férfi” megfőzte a vacsorát, és meg is terített.
Egyszer csak a szél egy négyrét hajtott, színes papírt sodort felé. Matild röptében elkapta, előbb csak kíváncsian belepillantott, majd izgatottan olvasni kezdte. A történet, amely egy keresztény kiadó szórólapján állt, egy hétköznapi családról szólt, amelynek szépen, induló közös életét fokozatosan tönkretette a férj italozása. Amikor Matild ahhoz a részhez ért, hogy a férfi egyik este kivételesen józanul ment haza, és besietett a kisfiához, hogy jó éjt puszit adjon neki, a sorokat olvasva könnyek lepték el a szemét.
„Az apa betakargatta a gyereket, és homlokon csókolta, de a kisfiú szelesen kipattant az ágyból, és letérdelt az éjjeliszekrénye elé.
– Várj, apu, előbb imádkozom, ahogy anyu tanított – szólalt meg Ádám, és összekulcsolta két kis kezét. – Istenem, köszönöm, hogy ma is vigyáztál rám és a szüleimre. Kérlek, áldd meg őket és engem is!
Már majdnem befejezte, amikor eszébe jutott még valami. Szorosan lehunyta a szemét, és folytatta:
– És kérlek, Istenem, add, hogy olyan legyek, mint az apukám! Ámen!
A férfi megdöbbenve hallgatta a kisfia szívből jövő imádságát, és percekig nem tudott megszólalni. Ismét eligazította a gyerek takaróját, és csöndesen megvárta, amíg Ádám elaludt. Még sokáig ült az ágya szélén, és elérzékenyülve nézte a keskeny arcocskát, majd lekapcsolta a kis fali lámpát. A telihold fénye éppen oda esett, ahol az imént a gyerek térdelt. A férfi valami belső kényszernek engedve hirtelen térdre rogyott ugyanott, és – életében először – imára kulcsolta a kezét. A függöny hasadékán át felnézett az égre, majd az egészségesen szuszogó gyerekre, és mély sóhajjal így fohászkodott:
– Istenem, add, hogy olyan legyek, mint a kisfiam! Olyan tiszta, melegszívű, önzetlen… Add, hogy úgy tudjak szeretni, mint ő! Ámen!
Attól a naptól kezdve a férfi élete gyökeresen megváltozott. Többé nem járt el a kollégáival a kocsmába, hanem munka után egyenesen hazasietett a családjához. Ismét a felesége és a kisfia lett a legfontosabb az életében, és nem győzött hálát adni Istennek, amiért visszakapta régi, békés életét és a szeretteit.”
Matild lassan leeresztette a kezét, zsebre vágta a papírlapot, és tűnődve folytatta az útját. Mire az óvodához ért, megszületett fejében a terv, amellyel – azt remélte – visszaszerezhetné a férjét. Persze nem az alkoholizáló, a cimborákkal kocsmázó Tibit, hanem azt, akibe beleszeretett hét évvel korábban, akihez feleségül ment, és akinek gyermeket szült.
A következő hétvégén, amikor Tibi eljött a kisfiáért, hogy elvigye magához két napra, Matild búcsúzáskor Robika kezébe csúsztatta a négyrét hajtott papírlapot, és a fülébe súgta:
– Este kérd meg aput, hogy esti mese helyett ezt a történetet olvassa fel neked, jó?
A kisfiú nagy szemekkel nézett rá, látszott rajta, hogy nem érti, miért olyan fontos ez az anyukájának, de azért szófogadóan bólintott.
Apa és fia a Margitszigeten töltötte a szombat délutánt, és mire hazaértek, mindketten kellemesen elfáradtak. Tibi beparancsolta a gyereket a fürdőszobába, ő pedig nekiállt vacsorát készíteni. Közben megivott két üveg sört, azonban arra vigyázott, hogy ne rúgjon be. Nem akarta, hogy a bíróság megvonja tőle a láthatást, hiszen szerette a kisfiát.
Vacsora után a férfi lefektette Robikát, gondosan betakarta, és már levette a polcról a kedvenc mesekönyvüket, amikor a kisfiú előhúzta a párnája alól a kissé gyűrött cédulát.
– Apa, ezt olvasd fel nekem!
Tibi hangosan és mély átéléssel olvasott – régen mindig könyvvel a kezében aludt el –, de a hangja többször is megremegett, amikor a történetben a saját családjuk életét vélte felismerni. Az utolsó szavakat egészen halkan ejtette ki, azután sokáig nem szólalt meg. Robika bezzeg nem bírta befogni a száját. Felült, és dühösen hadonászni kezdett.
– Nem értem Ádámot! Miért akar olyan lenni, mint az apukája? Hiszen alig látja, mert mindig későn jár haza. És sokat iszik… – A gyerek elbizonytalanodott. Szemlátomást nem tudta, mi rossz van abban, ha valaki sokat iszik, de azt érezte, hogy nem szép dolog.
– Ádám mindezek ellenére szereti az apukáját – suttogta a férfi, és könnybe lábadt a szeme.
– Én is szeretlek téged, apu, de én nem akarok olyan lenni, mint te! – folytatta könyörtelen őszinteséggel Robika. – Neked mindig büdös a szád a sörtől meg a cigitől, és mindig veszekszel anyuval! Ha nem innál és nem veszekednél, nem kellett volna elköltöznöd, és mindennap együtt lehetnénk!
Tibi csüggedten lehajtotta a fejét. Tudta, hogy mit vár tőle a kisfia, de nem ígérhette meg neki, hogy eztán másképp lesz, mert nem volt biztos benne, hogy képes lesz teljesen lemondani az alkoholról. Csupán azt érezte, hogy mindennél jobban szereti Robikát. Matildot sem akarta elveszíteni, hiszen jó felsége volt és valamikor nagyon szerették egymást. Márpedig az ilyen mély érzések nem múlnak el nyomtalanul.
Ekkor a férfi pillantása a papírlap aljára esett, ahol egy cím állt: Kékkereszt Iszákosmentő Misszió, Budapest, XXI. Alagi tér 12.
– Minden rendbe fog jönni, kisfiam – mondta Robikának, miután gyengéden megpuszilta.
Lekapcsolta a lámpát, és lábujjhegyen kiosont a szobából. Hosszas fontolgatás után úgy döntött, hétfőn reggel felkeresi a Kékkereszt Missziót, és segítséget kér, hogy le tudjon szokni az italról.
Aznap éjjel álmában újra egy család voltak ők hárman. Kéz a kézben sétáltak a Margitszigeten, középen Robika ugrándozott, és hangosan kacagott, amikor a szülei a magasba repítették…
21 hozzászólás
Kedves Borostyán!
Ismételten igen aktuális témát vetsz fel. A húsvét közeledtén, pedig kiváltképp jeletése, jelentősége van! Irásod egész napra a hatása alá kerített . Köszönöm, hogy olvashattalak! Gratulálok!
üdv.
hamupipő
Kedves Hamupipő!
Köszönöm, hogy olvastál. Az alkoholbetegség mindig aktuális téma – sajnos…
Üdv: Borostyán
🙁 Nagyon megható írás volt.
Kedves bellamaria!
Örülök, hogy nálam jártál:)
Üdv: Borostyán
Bárcsak sikerülne a férfi terve, és le tudna szokni az alkoholról. Nem könnyű, de nem is lehetetlen.Tetszik a történeted.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Sokaknak sikerül leszokni, ha elég ösztönzést és támogatást kapnak. Egyedül szinte lehetetlen. Örülök, hogy tetszett az írásom:)
Üdv: Borostyán
Megindító történet, teljesen élethűen megírva. Látom magam előtt, mint egy filmet. Gratulálok: András
Kedves András!
Ha látod magad előtt, az talán azért van, mert ez egy megtörtént eset (legalábbis a magva valós alapokon nyugszik). Köszönöm, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán
🙁 Igen. Nekem erről valami nagyon személyes jutott eszembe. Ha megengeditek, elmesélném. Apukám nagyon ivott gyerekkoromban, és az anyám reggel keltette, hogy a lekére beszéljen, hagyja abba. Sikerült is neki, kb. 14 voltam akkor. De mire ez sikerült, tönkretette a máját és a szivét. Egy pár év múlva meghalt. Pedig nagyon jó ember volt. Azóta úgy érzem, az alkohol elvett valamit tőlem, ami nagyon fontos volt, és pótolhatatlan. Bocsánatot kérek, hogy ez kibukott belőlem, ez az irás kapcsán.
Kedves bellamaria!
Nem kell bocsánatot kérned:) Sajnálom az apukádat, és ha csak egy emberen is segítene az írásom, jó érzéssel töltene el. Ugyanis a Kékkereszt Iszákosmentő Misszió valóban működik, csak kevesen tudnak róla!!!
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Nagyon szeretem a tanúságtételeket, mert erőt adnak az embernek. Ez is egy a sok közül, remek prózai környezetben. Gratulálok hozzá!
Üdv: Colhicum
Kedves Colhicum!
Köszönöm, hogy olvastál, és nagyon örülök, hogy tetszett:) Áldott Húsvétot Neked:)
Üdv: Borostyán
Kedves Birostyán!
Nagyon tetszett a történeted. Ó bár csak minden alkoholistához eljutna az az írás. Ez a szenvedélybetegség nagyon nehezen kezelhető. sajnos. De aki fontosabbnak tartja a családját, annak talán sikerülhet leszoknia. a válások is legtöbbször az italozás miatt vannak, s a gyermekek az áldozatok, mert csonka családban kénytelenek felnőni. vagy napmint nap az alkoholból adódó problémák szemtenúi.
Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Örülök, hogy ismét nálam jártál. Sajnos az alkohol napjaink egyik legégetőbb problémája… De van lehetőség a gyógyulásra!
Áldott Húsvétot Neked is!:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Ezt hitelesen írtad. Beszélni kell róla, beszélni beszélni, ….talán így a gyereken keresztül megközelítve a leghatásosabb.
Kedves Májusfa!
Talán azért hiteles, mert megtörtént, még ha nem is velem és nem is pontosan így. Köszönöm, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Ez nagyon tanúlságos történet. Jó lenne, ha ez sokakkal megtörténne. Annyira szép dolog, ha egy ember képes lemondani a szenvedélyéről a szeretteiért… kár, hogy nem mindenki képes erre 🙁
Üdv.:
Jessie
Kedves Jessie!
Ma üldözzük egymást?:) Megint egy időben olvastuk egymás írásait:) Köszi, hogy megint nálam jártál!
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Azt hiszem, ma nagyon egymásra vagyunk hangolva 😀
Üdv.:
Jessie
Kedves Boroslyán!
Nagyon tetszik, hogy megint egy aktuális témához nyúltál.
Az alkohol sok családnak tönkreteszi az életét, és mindig a gyerek issza meg a levét. Sajnos!
Remélem sokan olvassák, és ha kell erőt merítenek belőle.
Gratulálok!
Emma
Kedves Emma!
Igyekszem közérdekű témákat választani, remélve, hogy sokakhoz eljut. Köszi, hogy ismét olvastál!
Üdv: Borostyán