– Mit szólsz Kökörcsin írásához?
– Melyikhez?
– A legutóbbihoz. Szerintem nem rossz, de én a „hogy” szó helyett, a „ha” szót tettem volna be.
– Igazad van, ráadásul nekem nem jött be a „suhan” szó sem. Mi az, hogy suhan? Hogy jön az oda? Azt kellett volna írnia, hogy „repül”.
– A „repül” nem ugyanazt jelenti, mint a „suhan”.
– Most neki adsz igazat, vagy nekem?
– Az lesz a legjobb, ha bevisszük a kuratóriumba, döntsenek ők!
– Szerintem az országgyűlés elé kellene előbb vinni, és ha ők nem tudnak dönteni, akkor jöhetne a kuratórium.
– Mivel uniós tagok vagyunk, oda is el kell juttatni. Persze ehhez több nyelvre le kell fordítani, hogy az anyanyelvükön értsék, miről van szó.
– Miért, te érted? – mert szerintem ez nem arról szól, amire az író gondolt.
– Honnan tudod, hogy mire gondolt?
– Mert az nagyjából lejön, meg azért rakott fel képet is, hogy egyértelmű legyen. Nyilván ő is tudja, hogy csak a szavai alapján nem értené meg senki, mit akar egyáltalán kifejezni.
– Majd a fordításnál átírják.
– Gondolod?
– Szerintem mindenképp, mert azért ez így nem maradhat.
– Most látom, hogy a „zizzen” se jó, azt kellene írni, hogy „zörög”.
– Lehet, hogy a „dörög” még jobb lenne. Abban is van két „ö”, meg rímelne is. Aztán az a zene?! Az embernek az élettől is elmegy a kedve. Szerintem valami vidámat kellene betenni.
– Igazad van, legjobb lenne egy mulatós.
– Szerintem az nem illene a vershez, mert az meg tragikus.
– Tudhatnád, hogy sírva vigad a magyar. Legalább a magyarságát ne rejtse el!
– Abszolút igazad van. Most van ez az új figura, akit annyira felkaptak, tudod, sorra megtölti a stadionokat és őrjöngenek érte, de olyan fura művészneve van, hogy nem jut az eszembe.
– Csak nem Azariachra gondolsz?
– De, igen.
– Nagyszerű ötlet!
– Tudod mit? Küldjük el a véleményünk, hátha tanul belőle. Bennünket csak a jó szándék vezet, elvégre az ő neve lesz a műve alatt.
– Ez nem egészen így van, mert rengeteget segítettünk neki, hogy sikeres legyen. Legalább a lábjegyzetben szerepelnünk kell! Nehogy már egyedül vigye el a pálmát!
– Ha a mi nevünk is ott lesz, a fordításokat is ellenőriznünk kell!
– Hogy neked mennyire igazad van! Bármilyen kókler nem kaphatja meg, a minőségnek le kell jönnie, ha már ennyit agyaltunk rajta.
– Ellenőriztetni fogjuk, ha kell, akár pert is indítunk, mert bármihez nem adjuk a nevünk, még széljegyzetben sem.
12 hozzászólás
Kedves Rita!
Remek szatíra!
Szinte minden´ sora egy élmény1
jót derültem rajta!
Nehéz lenne idézni belöle,mert az egészet lehetne!
Példának mégis kiragadok néhányat:”? Mert az nagyjából lejön, meg azért rakott fel képet is, hogy egyértelmű legyen. Nyilván ő is tudja, hogy csak a szavai alapján nem értené meg senki, mit akar egyáltalán kifejezni.”
Nagyon eltalált!
Ez is:
” Most látom, hogy a ?zizzen? se jó, azt kellene írni, hogy ?zörög?.
? Lehet, hogy a ?dörög? még jobb lenne. Abban is van két ?ö?, meg rímelne is”
Jóóó!
” Bennünket csak a jó szándék vezet, elvégre az ő neve lesz a műve alatt.”
Hát igen!
“? Szerintem az országgyűlés elé kellene előbb vinni, és ha ők nem tudnak dönteni, akkor jöhetne a kuratórium.”
Egyik jobb mint a másik!
Köszönöm az élményt
Ismétlem,írj sok ilyent!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm szépen az olvasást. Ha lejön egy szatírából az “író” szándéka, akkor az nyerő. Ugyanakkor benne van a félreértés lehetősége is. Ráadásul sokan nem díjazzák ezt a műfajt. Talán kicsit olyan, mint a vicc, amit érteni kell ahhoz, hogy nevessünk rajta.
Még egyszer köszönöm az olvasást és örülök, ha élményt jelentett számodra.
Tisztelettel és szeretettel: Rita 🙂
Gratulálok, Rita!
Nekem még idő kell, hogy “távolabbról” tekintsek erre a szatírára.
Sok mindent tükröz a világunkból, valós és vélt szerepeket, a hatalomhoz és a vélt hatalomhoz való hozzáállást. Vannak benne nagy poénok, pl. a magyarnótás magyarság, EU, a ” mindegy, mit gondolt a költő” a zörög-dörög stb, a “hátha tanul belőle” , a “jó szándék”, “Azariach”. Még emésztenem kell, és főleg távolság.
Szeretettel
Feri
Kedves Feri!
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad. Igen, a szatíra nem egyértelmű műfaj, megértem, hogy emésztened kell.
Örülök, hogy találtál benne olyan részeket, amelyeket kiemelésre tartottál méltónak.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita,
nekem kellemes perceket szereztél, nehéz, idegőrlő napok utáni feloldást.
Már többször elolvastam, mindig megnevettettél, és a nevetés fontos – még akkor is, ha egy szatírában van keserű íz is.
Már régebben is említettem, hogy Jól áll neked ez a műfaj, de nem szólok bele, mert még a végén a nevemet bele kell írnod a lábjegyzetbe. 😀
Szerintem szuper a szerinted “Szerintem”, ami szerintem is. 🙂
Nagy örömmel és sok nevetéssel olvastalak, ez a szatírád nekem fél gyógyulás. Elmentettem olyan helyre, ahol hamar megtalálom.
Köszönöm az élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Drága Kankalin!
El se tudod képzelni, hogy mennyire örülök annak, hogy ilyen értően jutottak el hozzád szarkasztikus gondolataim. Jót nevettem azon, hogy a végén még szerepelned kell a lábjegyzetben. Ami azt illeti nekem a Te véleményed jelen esetben a legfontosabb, miközben minden kedves olvasónak őszinte szívvel örülök, hiszen azért írunk, hogy valaki ránk nézzen, ha pedig még méltatni is tudja az “alkotásunk” az a csúcsok csúcsa, az álmaink álma. Ezért érdemes írni.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita,
aki engem tegnap képes volt megnevettetni, az varázsló (vagy Tündér). 🙂
Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Kölcsönös volt. 🙂 Még nem tudom, hogy láb- vagy széljegyzetben teszem közzé a neved, attól függ, hogy “viselkedsz”. 🙂
Már a híreket se adom ingyen. Kétszer megtettem, A továbbiakat csak a számlám megtekintése után leszek hajlandó.
Örülök, hogy van humorérzéked, ugyanis – szerintem – azzal kevés ember rendelkezik.
Szeretettel: Rita 🙂
Drága Rita,
brilliáns ez a szatíra.Komikus -ironikus ábrázolása egy aktuális, felháboritó “botránynak”. Meg vagyok róla győződve ,hogy ebbe a tükörbe a kipellengérezett személy ha bele is fog nézni mindenkinek az arcát felfedezi, kivéve a sajátját.
Pazar élményt okoz minden sor.
Büszke vagyok rád,hogy ilyen fegyvernemet választottál a véleményed kinyilatkoztatására.
Mély elismeréssel és körülölelő szeretettel gratulálok.
napfény
Drága Napfény!
Tőled már annyi kedves szót kaptam, hogy életem végéig épitkezni tudok belőle. Ha nem szól hozzá senki, belegondolok abba, hogy ha olvasnád, Te mindig találnál benne valamit, ami ki tudsz – mert akarsz – emelni, amiben látsz valamit, mert mndenki azt adja, amije van, neked pedig olyan sok szeretet jutott, ami túlcsordul belőled. Olyan vagy, mint egy kiapadhatatlan forrás.
Szeretettel: Rita 🙂
Mély és szomorú igazságot, gusztustalan emberi tulajdonságot jelenítettél meg szatirikus formában. És mégis nagyon jót nevettem; telitalálat, asszem ez a szatíra lényege! Köszönöm, hogy olvashattam:
szeretettel. túlparti 🙂
Kedves Túlparti!
Én köszönöm. Örülök, hogy bejött neked. Elég sok szatírát írok, mert ez áll közel az egyéniségemhez, függetlenül attól, hogy két mesém jelent már meg nyomtatott kiadásban, de azokra a pályázatokra csak mesével lehetett jelentkezni. Igaz, hogy egyszer megjelent egy szatírám is az Irodalmi Jelenben, de nagyon ritkán látok olyan kiírást, amelyben szatírát kérnének. Az Irodalmi Jelen se azt kért, hanem vidám/vicces alkotást, így különdíjasként bekerültem.
Szeretettel: Rita 🙂