Hulló mosoly, szemem kérdez,
Gondol, vagy Mond, mindegy már.
Jöjjön minek jönnie kell, mégis
Összekulcsolom a kezem.
Tudom, hogy nem halljátok a hangom,
Minden csak egy látszat-állomás.
Tudom, hogy a part homokja pereg az ujjaim között.
Minden ami valaha voltam.
Majd a tenger partra veti a testem.
S a habok átmossák a lelkem.
Kígyózó árnyak a hátam mögött,
Csalóka múlt.
Nem tudom hova lépek,
Elnyel a vágyakozás, süllyedő homok.
Minden homokszem egy régi állomás.
Érdes sziklák bőröm enyvén.
Nyúlós bűbáj, sok szétpattant rágó-maszlag csupán,
Minden csak egy látszat-állomás.
Hamis alakok, vonzó buja testek,
Vonagló árnyképek csupán.
Kezek mik körül fonnak,
Miért csak én ragadok a tenyerekbe?
Súlyos csapda, lázas kapkodás.
Ha kapálózol leránt.
Hagyj most lenni valamivé,
Ne settenkedj kaján vigyorral arcodon.
Isten vagy Sátán, mindegy hogy hívnak,
Hagyj most válni valamivé.