Kinn
oly sötét,
elárvult most az éj,
csak a csillagok pislákolnak csendesen,
lassan a telihold is felér,
fényénél téged kereslek kedvesem.
Mondd merre mentél?
Nem látom semerre szelíd arcodat.
Tán már elfeledtél?
Zúgó szélben nem hallom hangodat.
A felhő az mi takart,
látom már sietve jössz felém,
utadon kísér a csillagfény,
és egy lágy fuvallat gyengéden hoz elém.
Veled lélegzem,
örömtüzek gyúlnak szívemben,
hangodtól ujjong lelkem,
csókodra vágyom, pillantásodat keresem.
Hinni kell a mában,
csak így lehet szebb a holnapunk,
bízni a csodában,
hogy majd önfeledten kacagunk.
Csendes még az éj,
az ablak alatt lágyan tücsök zenél,
elkap a szenvedély,
remegve átkarollak, szívem szerelmet remél.
De a Hold búcsút int,
tovalibben az égen, magával viszi kedves arcodat,
magamra hagy megint.
Ne mondd, hogy ez csak álom!
Ne mondd, hogy annyi éjjelen át
csak álmodtam a boldogságot!
De ha mégis, én visszabújok és álmodok tovább.
Itt hagyom e könyörtelen valóságot.
8 hozzászólás
Azért ne aggódjak kicsit se, ugye?
Györgyim…
Szia!
Tetszik a versed, szép.
Szeretettel: Rozália
Kedves Ági aggódnio itt vagyok én. 🙁
Köszönöm kedves Rozália.
,,csak álmodtam a boldogságot!
De ha mégis, én visszabújok és álmodok tovább.
Itt hagyom e könyörtelen valóságot."Nagyon szépen megfogalmaztad.Álmodni jó!Felébredni az ami keserű.Ölellek:Kriszti
Kedves Györgyi!
Néha valóban jobb lenne itt hagyni a valóságot és csak álmodni, álmodni, de ne felejtsd ez a menekülés egy fajtája. Miközben ábrándozunk becsapjuk önmagunkat, utána annál rosszabb a puszta valóság. Sok erőt kívánok és együtt érzek veled, nagyon nehéz lehet most neked.
A versed nagyon szép, csak nagyon szomorú.
Szeretettel:Margó
Kedves Kriszhtina örülök, hogy átment a mondanivalóm. Köszüönöm látogatásodat.
Üdv. Györgyi
Kedves Margó köszönöm látogatásodat. Hát bizony sokszor nem könnyű…..