Mocsokban ébredtem,
mégis tiszta maradtam,
hiába öntöttek küszöböm elé
annyi szemetet.
Esténként hazugság vetett nekem ágyat,
s ijesztő álmokat látott a kerevet.
Üres reggeleken sovány volt az étel:
„kötelező” indításként
kaptam néhány kopírozott szót,
a főfogással más lakott jól.
Korgó gyomorral émelyegtem –
eljött a böjt ideje.
Mosolyogva lépek át az újabb
szeméthegyeken,
már csaknem plafonig ér a szenny,
mégse verem falba fejem,
eltakarítom az akadályokat,
közben hallgatok, nyelek nagyokat,
hogy lelkem könnyebb legyen.
„Tiszta udvar, rendes ház” –
falvédőszöveg, mégis igaz.
Udvaromat már rég belepte a gaz,
ide nem elég fűnyíró,
szakképzett kertész kell,
hatékony gyomirtó…
de tavaszi napfény fürdet sugaraival,
csendes eső mossa fáradt lelkemet,
s maradt még hófehér lapom,
melyre színesebb életet festhetek.
A kép forrása: Pinterest.
💬 A tabula rasa, latinul tiszta tábla, ami a „tiszta lappal történő indulást” jelenti. [Forrás: Wikipédia.]
12 hozzászólás
Kedves Kankalin!
Remek sorok. Bizony aki kiteszi a szívét, lelkét, az céltábla lesz, arra lőnek, amely akkor is fáj, ha nem talál.
“de tavaszi napfény fürdet sugaraival,
csendes eső mossa fáradt lelkemet,
s maradt még hófehér lapom,
melyre színesebb életet festhetek.”
Ez a lényeg, soha fel nem adni, minden nappal tiszta lappal indulni és arra szépet festeni!
A kép hangulatos, a zene csodálatos. Így együtt mindhárom egy kiváló alkotás, miközben egyénként is elgondolkodtató. Egy ilyen csendes, kis házban szívesen megpihennék olyan személyek társaságában, akik szeretik és tisztelik egymást.
Vangelis zenéje csodálatos. Mindig eszembe jut róla, hogy egyszer megkérdeztem két már nem kisgyermek unokám, hogy mit választanak a Vídámparkot – akkor még volt – vagy pedig a Planetáriumot, ahol Vengelis zenéjére nézhetjük meg az égitesteket. Ez utóbbit választották, így ez számomra is nagy élmény volt, mivel egyedül nem mentem volna el.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita,
ez a versem már egyszer (április elején) megjelent, csak megsemmisült, amikor a technikai szünet volt, most tettem vissza.
Azt hiszem, soha nem árt, ha tartogatunk néhány hófehér lapot, hogy úgy éljük az életünket, ahogy szeretnénk – legalábbis addig, amíg lehetőségünk van rá.
Igazad van, aki őszintén megmutatja magát, céltábla lesz, és ki is használják.
Örülök, hogy tetszik a képválasztás. El tudnék képzelni ott néhány évet. 🙂
A zene pedig csodálatos, nemrég kaptam, addig nem ismertem, pedig Vangelis a kedvenceim között van. Különlegesnek tartom, olyan zenének, ami erőt és elszántságot ad, feltölt energiával.
(A Planetárium jó választás volt.)
Köszönöm szépen, hogy mindent elolvastál, megnéztél, meghallgattál, amit kínáltam! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
´Tabula rasa´.
´Az új kezdetet, a tiszta lappal indulást értjük a kifejezés alatt.´
Az elsö két sor:
“Mocsokban ébredtem,
mégis tiszta maradtam,”
utal arra,hogy mindennek ellenére megörizted magad és
értékeidet azzal,hogy:
“eltakarítom az akadályokat,
közben hallgatok, nyelek nagyokat,
hogy lelkem könnyebb legyen.”
A sok viszonytalanság sem tudott letéríteni
az igazi útról!
A tiiszta lappal ibdulás a befejezésnél jön létre egy külsö
segitséggel:
“tavaszi napfény fürdet sugaraival,
csendes eső mossa fáradt lelkemet,”
Egy szebb,tartalmasabb,értékesebb életigény kezd kibontakozni!
Gratulálok,ötletes,életigényt óhajtó versedre!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves sailor,
valahogy így, ahogy írtad.
Semmi nem tántorít el attól, hogy letérjek a tiszta útról, ezért mindig hagyok üres lapokat, hogy “tabula rasa”-val indulhassak, ha szükségesnek érzem.
Április óta nem volt lehetőségem színeset festeni, de előkészetettem a hófehér papírt és a palettát, mert egyre időszerűbb.
Köszönöm szépen, hogy megosztottad velem a gondolataidat! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Ne vedd ennyire a szívedre.
A jóról lepereg a rossz.
Ennyi. Nem kell többet tudni.
Kedves Szabolcs,
ha te mondod…
Kíváncsiskodni, sem fogok, beérem annyival, hogy lepereg.
Jó ez a kis szabadvers, köszönöm szépen! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Bár régebbi a vers – sajnos mindig aktuális: elborít minket a szenny – , a tegnapi szalagon olvasottak alapján úgy gondolom, most különösen az. Fájdalmas, hogy mindig a jókat, érdemeseket, tisztákat bántják, de az is nagyon igaz: a tiszták akkor is tiszták maradnak, lepereg róluk a szenny.
“Mocsokban ébredtem,
mégis tiszta maradtam,
hiába öntöttek küszöböm elé
annyi szemetet.”
Ezt mi is tudjuk. Ez adjon továbbra is erőt neked a mindennapokban!
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona,
nem annyira régi, március 28-án írtam. Akkor került fel ide, amikor technikai hiba miatt karbantartás volt, így megsemmisült. Most visszatettem.
Valóban mindig aktuális, mert egyre több a szenny és a hazugság, szaporodnak azok a bizonyos “szeméthegyek”. Szomorú ez, sőt, felháborító is.
Nem a “szalag” indította el bennem ezeket a gondolatokat, de nekem is van áthallásom.
Hogy leperegjen a szenny, annak nagy ára van: idő és egészség.
Ahelyett, hogy a rossz irányba tartó világ jobbá tétele lenne a cél, elképesztő méreteket ölt a rombolás, pusztítás, hazugságáradat, mások kihasználása, s miután kifacsarták, mint a citromot, elhajítják. Sorolhatnám.
Azt hiszem, az ilyen bajok orvoslására kevés a tavaszi napfény fürdető sugara és a lelket tisztára mosó eső, de az is nagy segítség.
Köszönöm szépen, hogy megosztottad velem a gondolataidat! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Elolvastam a versed és jó vagy rossz szokásként a hozzászólásokat is. Örülök, hogy visszatetted ide a versedet. Engem meghatott ez az írásod. Bár régen tudom, hogy Te egy kitartó nő vagy. Persze elvonatkoztattam és arra gondoltam hányan járnak és jártak hasonló cipőben lehet, hogy így támasza is lehetsz másnak aki hasonló cipőben jár. Bár lehet erre pont nem gondoltál? De miért ne lehetne így. Még az érdekelne, hogy a képet és a utólag választod vagy a képről írsz? Erre nem kell feltétlenül válaszolnod. A zene amit feltettél is elég érdekes még sohasem hallottam. Már régen hallgattam Vangelist. A bátyám régen szerette. Nekem több személy is eszembe jutott a versedről, persze Tudom Te vagy a szereplő. Csak elkalandoztam. Néha előfordul.
Nagyon tetszik a négy zárósorod.
de tavaszi napfény fürdet sugaraival,
csendes eső mossa fáradt lelkemet,
s maradt még hófehér lapom,
melyre színesebb életet festhetek.
Továbbra is jó alkotómunkát kívánok neked és elnézést a pár csapongó gondolataimért.
Szeretettel: Ági
Kedves Ági,
ez a vers március végén szaladt ki belőlem, egyszerűen elegem lett a sok mocsokból, amit tapasztaltam, de szerintem ezek is olyan gondolatok, amelyeket bárki magáénak érezhet, aki őszintén és tisztán akar élni. Emiatt helyesnek érzem, hogy elvonatkoztattál, nagyon jól láttad meg a szándékomat.
Ahhoz, hogy valaki erős legyen, át kell lépnie a szeméthegyeken, muszáj önmagára is figyelni, a belső üzenetre, mert mindenkiben van. Ha meghallja, képes lesz megoldásokat találni, lépéseket tenni, mert egyre több szenny vesz bennünket körül, ha éppen kevesebb jutna, akkor jön a mesterséges előállítás.
A képet utólag választottam, de írás közben folyamatosan a fejemben járt egy hely, ahol meg lehet pihenni és levegőhöz jutni. Pont ilyen volt, hamar megtaláltam a megfelelő illusztrációt.
A zene nagy kedvencem, úgy is mondhatom, hogy múzsai sugallatra került a vershez. Egy elszánt, kitartó, erős nő érzéseit tükrözik és mellette azt a szelídséget, ami benne lakozik. Régebben én sem ismertem ezt a dalt, de örülök, hogy hozzájutottam, mert kívánkozott a versemhez.
Mindegy kiről szól, az üzenet a lényeg. Bárki magára veheti – innen is, onnan is. A zárás nekem is megnyugtató kivezetés. Örülök, hogy tetszik.
Köszönöm szépen, hogy fejtegetted, azt is, hogy mindenre kitértél! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Teljesen megértelek…engem is bántanak ezek a dolgok, de túl kell lépni rajta. Ezt nekem is tanulnom kell.
Amikor szeretnék egy kis levegőhöz jutni kiülök kis teraszomra nézem a virágaimat és hallgatom a madárcsicsergést. Nekem segít.
“de tavaszi napfény fürdet sugaraival,
csendes eső mossa fáradt lelkemet,
s maradt még hófehér lapom,
melyre színesebb életet festhetek.”
Szeretettel: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa,
azt hiszem, én már megtanultam, hogy nem elég a mézes zöld teámmal kiülni a teraszra. Nem elég a madárcsicsergés, ha fülsiketítő lárma nyomja el, és nem elég az sem, amit a záró részbe tettem. Az csak egy irány, útmutatás, mert előbb-utóbb eljön a “tabula rasa” ideje, hogy akinek van lehetősége, tiszta lappal induljon.
Köszönöm szépen, hogy megálltál ennél a versemnél, a kiemelést külön is! 🙂
Szeretettel: Kankalin