Voltak napok és voltak percek,
Amikor a kedvünk szárnyal, lábunk lépked
Örömmel nézve a messzeséget,
igyekezve odaérni ahhoz, akit szeret,
ölelő karjainkba zárni szeretett személyeket,
hova tűntek azok az idők,
mikor úgy érezzük nincs perc, nincs végzet,
az életet csak vidáman, gondtalanul éled,
szívedben szeretet, és azt megérzed,
ha a másik boldogan vár téged,
Van és lesz még szép élet,
Mindig csak azt reméled.
1 hozzászólás
Naná, hogy létezik a remény!
A szeretett személyeket pedig bármikor karjainkba zárhatjuk, amíg élnek.
Bár vannak gondok, problémák az életben, de hála istennek ezek nem elérhetetlen dolgok, simán megvalósíthatóak.