Isten adta szabadság,
jöjj, s kedved szerint gravitálj!
Húzz, ha kell
a föld gyomrába!
Szárnyalj velem
szél szavával!
Kel az élet.
Kell az élet.
Bizakodva,
mégis félek.
Megérintett a versed. Ez az amazonos, felszólításokkal teli üzenet azért mégiscsak elcsitult a zárásban.
Bizakodj, ne félj! 🙂 Szóval az amazonsághoz bátrabbnak kell lenned! 🙂
A "jöjj" után tennék egy vesszőt, úgy még hatásosabb lenne a tartalom.
Nagyon tetszik a versed, sokat mond kívül-belül. ÉPp így, ahogy megfogalmaztad.
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm Kedves Kankalin!
A vessző az tényleg hiányzik, jól mondod.
Néha idő kell..s vissza-visszatérni egy-egy vershez.
Köszönöm megtisztelő figyelmedet.
Üdv: Andi
Az isten adta szabadságunk, a szabad akarat idézi elő, hogy döntéseink olykor mélységekbe rántsanak, máskor meg égbe emeljenek. De, mindent egybevetve "kell az élet". Bizakodva, mégis félve, de, ragaszkodunk hozzá, ahogyan szabadságunkhoz is.
Az utolsó sor gondolata -"mégis félek" – nekem azt sugallja, az a bizalom valamiért nem teljes. De talán nem is lehet az, hisz mi sem vagyunk azok; tökéletlenek vagyunk.
8 hozzászólás
Szia Andi! 🙂
Megérintett a versed. Ez az amazonos, felszólításokkal teli üzenet azért mégiscsak elcsitult a zárásban.
Bizakodj, ne félj! 🙂 Szóval az amazonsághoz bátrabbnak kell lenned! 🙂
A "jöjj" után tennék egy vesszőt, úgy még hatásosabb lenne a tartalom.
Nagyon tetszik a versed, sokat mond kívül-belül. ÉPp így, ahogy megfogalmaztad.
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm Kedves Kankalin!
A vessző az tényleg hiányzik, jól mondod.
Néha idő kell..s vissza-visszatérni egy-egy vershez.
Köszönöm megtisztelő figyelmedet.
Üdv: Andi
Visszatértem, és a gravitálás közben gyorsan beiktattam azt a vesszőt. :)))
Szeretettel: Kankalin
Nekem is tetszik aTe stílusod.😉
A szabadság végtelen, határtalan , dimenziótlan… legyen az , mindenkiszámára. Gratulálok versedhez.
Kedves Andrea!
Ez csak múló állapot, mert aki Istenben bizakodik, az nagyon jó helyen kopogtat.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Andi!
Az isten adta szabadságunk, a szabad akarat idézi elő, hogy döntéseink olykor mélységekbe rántsanak, máskor meg égbe emeljenek. De, mindent egybevetve "kell az élet". Bizakodva, mégis félve, de, ragaszkodunk hozzá, ahogyan szabadságunkhoz is.
Az utolsó sor gondolata -"mégis félek" – nekem azt sugallja, az a bizalom valamiért nem teljes. De talán nem is lehet az, hisz mi sem vagyunk azok; tökéletlenek vagyunk.
Szeretettel: Laca 🙂
Köszönöm, hogy olvastátok versemet.