elmerülök magamban
bensőm titkos csücskében
ahol minden csendes és időtlen
gyertyát gyújtok halkan
párafüst a szentélyben
mindent megértek
csodadolgot alkotok
megválaszoltak a miértek
kiderülnek az okok
ezer kis halál temet
míg újjászületek
tükreim összetörnek
hámlanak le hagymahéjak
jobbá teszem-e magamat
ha megállok a lépcsőn
találok-e alagutat
sebzett lélekkel vérzőn
fáj és kínoz a szembesülés
tüskékkel tele az utam
használ-e a menekülés
ha minden zajt káoszt
magam mögött hagytam
bűneim félelmeim átkom
mint ruhát levedlem
pőrén meztelen állok
a mindennel szemben
hazugságok hullnak
önbecsapás reped
látom igazi valómat
de nem ismerem meg
idegenül nézem tudom
ha maradnék lassan
kiépülne véd-sziklaságom
múltamat jövőmet belátnám
a jelent jobban megélném
gyémántkő lenne a lelkem
másétól annyit szenvedtem
nincsen bátorságom
magamra húzni e megértést
elfogadó beletörődést
múlt meghaladását
akarnám de nem hagyom
szeretném de mégse akarom
a szenvedés nélküli nyugalmat
a boldogság nélküli békét
konfliktusok megoldását
könnyen söpörni magamról
hogy én ne sérüljek
az érzelmek áradását
túlzását még mindig igénylem
bár szeretem a békét harmóniát
a tiszta éltető csöndet
érzelmek nélkül hiába lenne
nekem úgy se könnyebb
2023. november
2 hozzászólás
Kedves Dona!
Mikor a bizonytalanság ránk teszi
kezét,nem könnyü új terveket szöni
Ha minden megy elképzeléseink szerint,
nem is jut eszünkbe,hogy a dolgok menete
más irányba is megfordulhat!
“magamra húzni e megértést
elfogadó beletörődést
múlt meghaladását
akarnám de nem hagyom
szeretném de mégse akarom”
Igen,nem tudod még elereszteni,teljesen beletörödni annak az elvesztésébe amibe eddig hittél!
“a szenvedés nélküli nyugalmat
a boldogság nélküli békét
konfliktusok megoldását
könnyen söpörni magamról
hogy én ne sérüljek”
Ez szinte lehetetlen!Az ami összegyülemlett és egy ideig kitöltötte
a mindennapokat ,nem lehet,nem megy könnyen ´csak úgy
megszabadulni töle!
“bár szeretem a békét harmóniát
a tiszta éltető csöndet
érzelmek nélkül hiába lenne
nekem úgy se könnyebb”
Igen,egyik megoldást sem tarod kielégítönek.
A teljes béke,harmónia szinte soha nem elérhetö,
úgyszintén lehetetlen lenne érzelmek nélkül élni!
Az idö sokat orvosol!
Gratulálok elgondolkodtató írásodra!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Igen, amikor a dolgok mennek, az ember is megy, cselekszik. él. Amikor megtorpan, eljön az ideje az elmélkedésnek, gondolkodásnak, elemzésnek. Mit, miért, hova, merre, mivel, kivel, hogyan, mennyire, mi célból? Viszont nem könnyű dönteni. És minél tovább tépelődik az ember, annál döntés- és cselekvésképtelenebb. A bizonytalanságnál, tehetetlenségnél pedig nincs rosszabb, teljesen megbénítja az embert. Mindig két út van, és mindig úgy látjuk, úgy kellene, hogy ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit, mindegyikből az előnyös részt, a hátrányt kicsökkentve, csakhogy ilyen nem létezik. Egyet kell választani a jó és a rossz oldalával együtt. Ha döntöttünk, a következményeket is vállalni kell. Csak nem mindig látjuk jól, mik lesznek a következmények. Igen, az idő sok mindent orvosol, ez jó, de sok mindent el is vesz belőlünk, ez nem jó. Amikor szenvedünk, vágyunk a lelki békére, hívjuk az időt, hogy gyógyítson, és minél jobban gyógyít, annál inkább elveszik az értéke is annak, amiért szenvedtünk.
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona