Szerintem még azt sem tudod, ki vagy,
én nem taníthatlak meg önmagadra
nem mutathatom meg, hogy szeress,
ha végre bátor lennél közel jönni,
forró bőröddel billogot égetni rám,
ámító tekinteteddel bűvölj magadhoz,
ha mersz, bár nem mondhatom el még,
és meg sem súghatom majd, hogy
mit tegyél.
Tudom, hogy régóta engem szeretsz már,
lobogó vágyad tüze perzseli az elmém,
ezer és egy módon érintettem a tested,
magamnak azonnal kiválasztottalak,
szeretni téged vágyban égő bűn és büntetés,
mégis azt kívánom, hogy gyere el végre hozzám,
otthonod nem, de eretnek ágyad még lehetek,
ölelésem sosem ringat el, hanem
felemészt.
4 hozzászólás
Hűha!
Ezt nevezem érzelmi viharnak!
És mennyire tud fájni!
Szépnapot!
Szeretettel Panka
Örülök, hogy tetszett, Panka! Köszönöm, hogy nálam jártál! 🙂
Szeretettel,
Miléna
Kedves Miléna!
A versed minden sora tetszik.
Szeretettel:Ági
Köszönöm, hogy olvastál, Ági!
Szeretettel,
Miléna