Tátott szájjal beléptem a várba,
alul-felül intenzíven égek.
Sárkány üldöz, kalimpál a lába,
nem díjazza, hogy még mindig élek.
Lógó csillár csapkodja kobakom,
gonosz lélek óvatlan beoson.
Fura szívem lubickol a tűzben,
alig dobog, kísérti a sorsot.
Babám kacag, ezer éve hűtlen,
baljós énje perverz módon boldog.
Ördög harap, vitustáncot járok,
álmomban még szeretnek a lányok.
Lehetnék majd a kávédban a tej,
vagy sörödön az el nem fogyó hab.
Lennék korbács, bilincs, zord halálfej,
vagy ágyadban egy éheztetett rab.
Vigyorogva iszogatnám mérged,
én volnék a tökkelütött férjed.
Csillag üvölt, varázsecset pingál,
orrát fújja egy megfázott tükör.
Kis szellemem könnyes szemmel flangál,
veled kapna erőre a gyönyör.
Told már ide végre bájos képed,
hívjuk elő a kopott emléket!
4 hozzászólás
Kedves Jerrynostro!
Csoda jó vers!
Nagyon élveztem!
Egyes részek szatirikus szinezettel,
máshol komoly kérelmekkel vannak kiszínezve
A fö téma benne az emlékek kutatása!
A befejezés egy kérelem,nagyon szép formában:
“Kis szellemem könnyes szemmel flangál,
veled kapna erőre a gyönyör.
Told már ide végre bájos képed,
hívjuk elő a kopott emléket!”
Gratulálok!
Üdv:sailor
Szép napot!
Köszönöm szépen, Sailor.
Ez egy olyan versem, ahol egyáltalán nem törődtem a tartalommal, csak jöttek a szavak. Impressziók.
Örülök, hogy elnyerte tetszésed.
Üdv. : Tamás
Érdeklődéssel jártam nálad és tetszéssel olvastam a versed.
“Told már ide végre bájos képed,
hívjuk elő a kopott emléket!”
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm szépen, kedves Rita!
Szeretem, ha tetszik másoknak, amit írok.
Kedves vagy, hogy itt jártál.
Üdv. Tamás