A harmincöt penny-s képeslapok csak múló cseppjei annak az esőnek, ami Oxfordban történt.
Villámlik a tömeg, akár egy olasz piazzán, élesen kanyarodik a turista busz, és az emberek átszáguldoznak a piroson.
Látóhatárban egy nagy esőfelhő, és a sok-sok taláros diák.
A robusztus, csiszolt falak mögött egy másik élet húzódik, valami sejtelmesen nagy múltú, ami csak a kiválasztottaknak jutott. Semmi köze a Keep calm and study képeslapokhoz.
Ahogy sétálok egyik fő utcáról a másikra, látom, miként ivódott bele az emlékezetembe egyetlen nap – a tavaly nyár emléke. Minden pontosan ott áll, csak a zenészek a mások, meg a Gazáról prédikáló ember.
Az kávézók, kis éttermek dugig vannak ilyenkor, mindenki falatozik. Egy kínai turistacsoport ömlik kifele a Burger Kingből.
Én voltam a lány, aki a vörösre festett múzeumfalak előtt csodálta Degas-t, meg a többi impresszionistát. Én voltam a lány, aki fekete esőkabátban száguldott be egy gyorsétterem mosdójába, hogy megigazítsa kutyaszőrre emlékeztető ázott haját, és visszategye piros rúzsát az ajkára.
Én voltam az, aki megkért, csinálj rólam fotót, majd mosolyogva továbbálltam, és legszívesebben sírtam volna, mikor megláttam azokat a képeket.
Én itt voltam tavaly. Nem mentem el annak a hostelnek a közelébe, de az emlékek között ott derengett az is.
Mennyi különbséget tud tenni egy év, vagy akár egy nap is!
Ma véresen komolyan tűz a Nap be az ablakon, és suttogja sugaraival fülembe, menj, menj, még van időd, indulj.
2 hozzászólás
Huhh!
Még egyszer nem utazom szép helyre kétszer!
Biszony: amikor szembejön a feldolgozatlan múlt akár személyek, akár falak, vagy csak egy szó, egy hang formájában… Fájón visszaütközik még élő, égető hiánya… Bárminek-bárkinek…
A csalódás: hogy már látod: Elmúlik… minden, mint ez is… ki voltam, lettem, vagyok, hová az út, ami körbevisz?
Remélem jól értettelek… Nehéz elengedni a magunkban dédelgetett álmot, vagy bármit, amit hittünk… Mégis érzed, mennyivel több lettél az úton? Ne hidd, hogy vesztettél a tegnapból bármit is… Hogy megtudjuk-e óvni a tüzet? … Ha lehet hit nélkül hinni… de az már tudás…
Köszönöm, a… soraidat 🙂
Gabe
🙂
Nem kell érteni, örülök, hogyha valamit felhozott benned, remélem, csak jót.:)