Mindenkinek vannak a lelkével problémái, miért lennék hát én kivétel?
Talán azért, mert nem tudom eldönteni, hogy egy lelkem van, mely három részből áll, vagy több lelkem van, melyek különálló egyként, de együtt vannak e világi sírjukba zárva.
Az is megtörténhet, hogy a szellemem és a lelkem van bezárva testembe, mindaddig, míg nem találnak egy megfelelőbb testet, -ha majd a jelenlegi hasznavehetetlen lesz-, amelyikbe majd átköltözve, szállnak fentebb, vagy lentebb az emberi életek rangsorán. Mert ember vagyok és optimista, tehát eszem ágába sincs állati testnek átengedni magamból azt, ami hallhatatlan és megsemmisíthetetlen.
Nehogy azt higgyétek, a buddhista tanok követője vagyok, tulajdonképpen semmilyen tant nem követek, csak úgy szabadon csapongok mindenfelé, nehogy valaki azt merje állítani rólam, hogy rabszolgasorsa ítéltem azt, ami szabadnak teremtetett.
Mert isteni a szellem, a lélek, és ezért nem szabad egy nyamvadt testbe zárni őket, hagyni kell, hadd szálljanak kedvükre szabadon.
Ezzel a szabadsággal kezdődnek a gondok, mert amikor szabadjára engedem lelkem egyik részét, vagy egyik lelkem, valaki azonnal be akarja fogni, hogy bezárja valahova, ezzel mintegy fogságba ejtve testem is.
Itt aztán nem tudom mit tegyek, mert igaz, a szellemem nem tudja bezárni emberfia, de ha lelkem egyik része, a testemmel együtt fogoly, a szellemem egyedül nem tud mit kezdeni a szabadsággal.
Mert hiába szállna mindig felfelé a szellem, ha ott egy rabul ejtett lélek, mely a testnek parancsol, mert valahogy közelebb áll hozzá.
Ezen filozófiai morfondírozásnak az az oka, hogy nem vagyok meggyőződve, ha helyes az elmélet, mely a szellemet egy kalap alá veszi a lélekkel. Mert szerintem csak a szellem van a kalap alatt, legalábbis ott lenne a helye, a lélek valahol lentebb a mellény alatt bujkál.
Gyakorlati példa erre az, hogy a szellemi és lelki élet nem egy és ugyanaz, a kettő sokszor egymástól majdnem függetlenül létezik. Van aki csak lelki életet él, elhanyagolva a szellemit és fordítva.
Például, egy vallásba, vagy szektába nyakig elmerült ember, akinek lelkét valamilyen fondorlattal csapdába ejtették, már nem képes szellemi életet élni. Elsősorban nem engedi környezete, mely lelkét megkaparintva igyekszik szellemét minél távolabb tartani, nehogy ez véletlenül a lelkével beszélve, megpróbálja azt is, a szabadság gondolatával megfertőzni. Mert, mint mondottam a szellem mindig szabad, azt nem lehet megbéklyózni, mert inkább elköltözik valahova, mintsem rab legyen. (Ez lenne a gondolatok szabadsága.)
Ha pedig egy ember lélekfogatán nincs kocsis, hiányzik az ész erénye, ami a bölcsesség, és csak az önfejű lóra bízza magát, azaz csak vágyainak engedelmeskedik, sokszor megfeledkezve a mértékletességről, bizony mondom, nincs olyan jó ló amelyik helyes irányba terelné fogatát.
A mértékletesség pedig mindenben kötelező, hiába állítják sokan az ellenkezőjét, nemhiába a közmondás: „a jóból is megárt a sok”. A túlbuzgóság már nem erény, hiszen nem bátorságot jelent, hanem elfogultságot valami, valaki iránt; amivel, akivel gyáva az illető szembeszállni, mert lelkét félti, mit sem törődve bujdosó szellemével és annak sivár életével.
A materialista elveket valló emberek, nyilvánvalóan nem élhetnek se szellemi, se lelki életet, hiszen tagadják mindkettő létezését, habár ha igaz lenne a tévhit, miszerint a léleknek súlya van, azaz fix 21 gramm, bukfencet hányna minden ilyen elmélet.
Marad még egy nagyon kis százalék, aki képes szellemi életet élni, igaz háttérbe szorítva egy kissé a lelkit, egyesek csak annyira, hogy el ne csökevényesedjen, míg mások teljesen.
De nehogy filozófiai lábjegyzetnek tűnjék írásom leírom egyszerűen: – aki csak a dogmák világában ringatja lelkét, az előbb-utóbb szellemileg visszafejlődik, aki a naturalizmus híve, az rájön idővel, hogy a léleknek súlya van, csak nem grammban mérik, a szellemi életet élők pedig azért nem válnak mindig „nagy szellemmé”, mert legtöbbször idővel elhanyagolják lelki életük azon részét, amelyik szellemüket segítené a szép és jó keresésében.
Nem egyszerűek hát ezek a szellem-lélek problémák, ezért nincs is rá egy egységes magyarázat, csak vélemények és ezért mertem én is véleményt nyilvánítani, összekeverve egy kicsit a filozófiai nézeteket.
Ez a vélemény meg csakis azért szorult ki belőlem, mert sétálgatva az emberek között észrevettem, hogy a szellemi életre egyre kevesebben fektetnek hangsúlyt. A legtöbben materialisták lettek, sajnos még azok is, akik állítólag a lelkek megmentésével foglalkoznak, szellemi tevékenységet folytatva.
15 hozzászólás
Szia István! Nem kicsit keverted, hanem nagyon. Megint belekaptál valamibe, megszellőztettél néhány dolgot, anélkül, hogy valami rendet vágtál volna, elsősorban a magad fejében. Vagy, ami még rosszabb: ha a Te fejedben rendbe’ vannak ezek a dolgok, akkor miért kavarod meg az olyan tájékozatlan olvasó fejét, mint én? „Mert isteni a szellem, a lélek, és azért nem szabad egy nyamvadt testbe zárni őket…” Mert ki zárja? Kinek nem szabad? A nyamvadt testben van mindkettő? Hol, melyik testrészben? S hová kellene szabadon szállniuk? Látod, csak egyetlen egy kis mondatocskával mennyi probléma van, ha az ember nem gondolja át. Ez csak egyetlen mondat, de szinte az összessel ugyanez a helyzet. Pl.: „A materialista elveket valló emberek nyilvánvalóan nem élhetnek se szellemi, se lelki életet, hiszen tagadják mindkettő létezését…stb.” Ezt pl. hol olvastad?
Marx, Engels, vagy Lenin műveiben? Ugyanis a helyzet az, h a materializmus ideológiája, pontosan az ellenkezőjét állítja, legalább is a szellem vonatkozásában: a lét határozza meg a tudatot! A tudat pedig, a „szellem”! Vagy nem? Ha azt mondod, nem, az egy harmadik valami, akkor nagyon nagy a baj, mert akkor ez már a harmadik izé, aminek a nyamvadt testben kellene bezáratva lenni. És még egy: „…aki csak a dogmák világában ringatja a lelkét, az előbb utóbb szellemileg tönkremegy…”. Na erre csak annyit, hogy a katolikus dogmatika (azért írom kisbetűvel idézőjel nélkül mert nem emlékszem a mű pontos címére, de valami ilyesmi) –egyetemi tankönyv, s mint ilyen, ettől nem éppen fejlődik visszafele az ember „szelleme”. Már csak azért sem, mert pl. az egyik „dogma” az isteni kegyelem dogmája, melyről egyháztudósok, teológusok kötetek százait írták eddig. Baaam!
Az is volt a célom, hogy összekeverjem az elméleteket, hadd törd a fejed, melyik is a helyes.
Nem hallottál arról az elméletről, hogy a test a lélek sírja ezen a világon? Egyébként szabadon száll valahol, míg be nem záratik egy testbe, hogy ki zárja be az talány.
A materialisták csak a tapintható anyagban hisznek, emberekről van szó és nem filozófiai tanokról, ha nem vetted volna észre. Ugyanígy nem azokra az emberekre célzok, akik különböző dogmás témájú egyetemi tankönyveket írtak, hanem azokra akik ezekről nem is hallottak, nemhogy olvasták volna, de semmilyen „világi” témájú könyvet se olvastak. Szerinted jó irányba halad a szellemi élet napjainkban? Ne mindig az elvont fogalmakon törd a fejed, mert odafűztem, hogy nem filozófiai lábjegyzetet írtam. István
Nem utolsó szempont, itt lejjebb a hsz-ek olvasása sem. Mindig nagy töltettel olvasom azokat is. 🙂
Talán, és bizonyos is, Te vagy itt az oldalon az az író, aki bele vájkál rendesen egyéb elméletekbe, bátran, szórakoztatóan, izgalmas témákat boncolgatva.
Szeretettel:Marietta
Általában mindig kiváltja valami ezeket a vájkálásokat, kedves Marietta. A jelen kor szellemi életének minőségi romlása aggaszt egy kissé, azért jegyzeteltem. Megpróbáltam egy két okát megkeresni, véletlenül se akartam filozófiai tanokat cáfolni, vagy helyeselni. Az átlagemberről beszélek, akivel hol ilyen, hol olyan elméleteket etetnek meg, csak azért, hogy valamiképp korlátozzák gondolatai szabadságát. Szeretettel: István
Szia István!
Az elején elvesztettem a fonalat. A lélek három részből áll. Erről sose hallottam.
A lélek az élő emberben található a szellem meg a holt lelkek. Gondolom én, bár nem értek annyira hozzá.Azért azon a 21gramm lélek súly megmosolyogtatott. Nem tudom elképzelni se, hogy mérték le. A közepétől viszont tetszett.
Szeretettel: Ági
Régebbi tanok szerint a lélek volt a kapcsolatot az ember teste és szelleme között. Az egyházak aztán gondoltak egyet és eltörölték az ember szellemét, csak a testet és a lelket hagyva meg neki. Platón magyarázta a hármas lélekfogattal a lélekvándorlást, mely elmélet szerint e fogatban az ész a kocsis és erénye a bölcsesség, a tetterő a jó ló, erénye a bátorság, a vágyak a rossz önfejű ló, ha nincs meg az erénye, ami a mértékletesség. A lélek súlyát egy amerikai orvos próbálta lemérni, mérlegen tartva a haldoklót, hogy lemérhesse mennyit veszít a test súlyából, a halál pillanatában. Ez nem igazán sikerült neki, mert egy másik állatokon próbálta ugyanezt, az eredmény hasonló lett, holott az állatoknak nincs lelke, erre fel az egyházak felhördültek, így aztán semmi nem bizonyított. Üdv szeretettel: István
A több lélekből ami három részből áll valami Freudi elméletre gondoltam. Az énre. Feletes én stb…Köszönöm. Így már értem. Rendesen belemerültél a témába. Szép. Így kifejezetten tetszik.
Szeretettel: Ági
Sok filozófus szerint a plátói filozófiára épül az összes többi filozófiai elmélet. Az az eredeti, az utókor csak jegyzetelt mellé. István
Ide illik egy idézet is: "Én mondom, még nem nagy az ember / de képzeli, hát szertelen / kísérje két szülője szemmel / a szellem és a szerelem" (József Attila) Bonyolult.
Természetesen, hogy bonyolult. Gondolod ha egyszerű lenne, akkor belevágtam volna? Egyedül csak a pofoncsapás volt egyszerű, de ma már azt is elbonyolitották.
Szeretem, ha ilyen témákat boncolgatsz, a humoroddal együtt szeretem, sőt a hozzászólásokat is elolvasom. Érdekes ilyen módon bele látni a fejekbe, ki hogyan gondolkodik ezekről a megfoghatatlan dolgokról. Azt viszont nem szeretem, ha valaki megmondja a tutit, mert hiszem, hogy azt senki nem tudhatja…
Sok igazság van abban amit írsz, sokféle elmélet van, sokan vagyunk, talán mind másképpen gondolkodunk ezzel a témával kapcsolatban, viszont senki sem mondhatja el magáról, hogy nála van a bölcsek köve…
Szeretettel
Ida
Ilyen témákban természetesen nem lehet megmondani a tutit kedves Ida. Ezért nyitott vitára az írás, mert kíváncsi vagyok a mindennapi „kis filozófusok” véleményére is, sose lehet tudni melyik bokorból ugrik ki a nyúl. Üdv. szeretettel István
Kedves Istefan!
Sikerrel megerősödött bennem az a féle vélemény, hogy jobb nem tudni ezekre a lélek kérdésekre a választ. Szerencsére nem írtál semmi biztosat, talán mert nincs is. Szívesen olvastam elméleteidet és tetszett is, hogy érdekesen írtad meg cikkedet.
Szeretettel:Viki
Ha tudnék egy biztosat, meglehet akkor se hoznám nyilvánosságra kedves Viki. Hiszen a végén még elrémíteném innen az emberek szellemét, holmi lélekvándorlással. Köszi! Szeretettel: István