Válasz Nola (2008-04-25 20:28:05) hozzászólására:
Hát, akkor példa:
http://www.youtube.com/watch?v=0NM45lYPb_A
Ezt gyakran előveszem csatajelenetekkor, csak kicsit rövid 🙂
Ha lement folytatom valami ilyennel, hogy a kaszabolós hangulat meglegyen:
http://www.youtube.com/watch?v=x-7pvvPBi0M
A többiek közül már sokan látták ezeket (is) nyilván, de a zenés totyikban, mindegy... Itt most kapcsolom őket a témához 😀
Válasz Crystalheart (2008-04-24 23:03:08) hozzászólására:
nem is mondtam, hogy nem 😛 lehet, hogy én pont a bele nem hallgatók közé tartozom? /kk./
Válasz Nola (2008-04-24 16:20:05) hozzászólására:
Oh én többfélét is, a zenés totyikban szoktam néha linkelgetni ;] Akik már belehallgattak, tanúsíthatják, hogy az előbbi hozzászólásomban bizony igazat szóltam 😀
Válasz Crystalheart (2008-04-23 18:49:19) hozzászólására:
🙂 képzelem milyen zenét hallgathatsz akkor XD a szomorúbb hangvételű vagy beszólogatós zenék használnak a legjobban- nálam
Válasz Nola (2008-04-22 19:24:42) hozzászólására:
Nos, nekem nem sok féle ihlet tud jönni a zenéktől. Általában csak csatajeleneteknél jönnek jól 🙂 ;]
Válasz Myrthil Tiller (2008-04-20 22:14:36) hozzászólására:
azt is meg lehet csinálni, hogy ha már kész van a mű közben szólmég a zene, csak egészen halkan, még akkor is jöhetnek újabb érzések, gondolatok.
Válasz Titusz (2008-04-19 12:26:12) hozzászólására:
az vacak egy érzés, de attól még te is leírhatod teljesen máshogy.
Válasz Psyché (2008-04-09 17:41:47) hozzászólására:
én sok- sok zenénél érzek késztetést, hogy leírjam amit a hatására érzek, többnyire szabad vers formájában- legalábbis mostanában, van, hogy egyből jön valami jó gondolatszál, aztán már sokkal könnyebb, de azt hiszem tudom mire gondolsz van pár szám, aminél úgy kedvem lenne írni, de valahogy még nem jött össze, én kivárok, majd csak beérik 🙂
am. ha angol nyelvűről van szó vagy csak a dallamra, hangulatra figyelek, kicsit elvonatkoztatok, és úgy írok valamit totál a hangulatra alapozva- nem gond, akkor sem ha a dal egészen másról szól. másik eshetőség- ha a mondanivaló megegyezik, nem teljesen, de az alapszál ugyanaz.
miután elekzedem írni a verset, és megvan az a bizonyos lökés leállítom a zenét, és csak írok, aztán van , hogy újra elindítom, ha kell még egy kis ihlet.
Válasz Psyché (2008-04-09 17:41:47) hozzászólására:
Szerintem az a legjobb, ha kész van a novellával és azt olvasva megjelenik előtted a zene, ami alapján írtad. Szinte hallod, ott szól a füledben.
Válasz Gunoda (2008-04-19 20:47:50) hozzászólására:
Akkor szakácskönyvi, de mivel ez az alkotok topik, megyek és alkotok, így éjjel egy szendvicset magamnak...hehehe.
Válasz artur (2008-04-18 15:29:03) hozzászólására:
Ahogy óhajtod, kedves Artur! :))
Válasz Psyché (2008-04-18 20:16:55) hozzászólására:
Nekem nagyon sokszor van ilyen, de nálam úgy van, hogy a zene vált ki belőlem egy érzelmet és bármikor meghallom a zenét fel tudom idézni és mintha nem is haladt volna közben az idő.
Nekem inkáb azzal van bajom, hogy van egy hirtelen ihlet és nem tudom leírni és elfelejtem. Később pedig olvasom valahol és eszembe jut, hogy én is azt akartam írni, de addigra más már leírta... 🙁
Válasz Gunoda (2008-04-10 16:02:47) hozzászólására:
Köszi a tanácsot! Ha lesz egy kis időm kipróbálom, és az eredményt megosztom veletek! Bár az időnek mostanában szűkén vagyok...
Válasz Gunoda (2008-04-13 20:28:34) hozzászólására:
Recept? Orvosi vagy szakácskönyvi?-)))
Válasz artur (2008-04-13 19:02:20) hozzászólására:
Én sem tudok ennél jobb "receptet"... :))