Alkotok

Válasz Gunoda (2008-04-10 16:02:47) hozzászólására:
Méghogy primitív! A legjobb ötlet...szerintem.

Válasz Psyché (2008-04-09 17:41:47) hozzászólására:

Primitív ötlet, de segít: olvasgasd, javítgasd, és hallgasd közben a "kiváltó okát"! Ha pedig úgy érzed, hogy nem akar igazán gömbölyödni, akkor kuka! Aztán kapd elő a fejedből újra a történetet, egy más szemszögből. Nekem ez már bevált néhányszor!

Válasz Psyché (2008-04-09 17:41:47) hozzászólására:

Azért tűnik rossznak, mert eltűnt a zene. Írd át többször!

Volt már olyan veletek, hogy egy zenéről jutott eszetekbe valami egészen jó ötlet egy novella, egy vers, vagy bármi más megírásához? és mihez kezdtetek vele? Mert én már 1 jópár napja ebben a cipőben járok. Van egy szám, ami nem megy ki a fejmből, érzem a hangulatát, és tudom is, hogy mit akarok róla írni, hogy milyen történet jut eszembe, de amint leírom elveszik a hangulat, és az egész olyan... "szánalmas" lesz...

Válasz Gunoda (2008-02-24 22:21:20) hozzászólására:
Te tudod:-) Én sosem veszek "retúrjegyet". Nem szeretek visszafelé...nem is szoktam. Remélem, sok utitársam lesz, mivel egyedül nehezebb:-)

Válasz Hanga (2008-02-24 20:30:02) hozzászólására:
Kedves Művésznő! Én nem rángatok senkit sem:-) Aki jön, jön aki nem, nem. Én sem tudom, meddig jutok, de megyek...hehehe.

Válasz artur (2008-02-24 15:08:40) hozzászólására:

Máris csatlakoznék! 😀

Válasz artur (2008-02-24 15:08:40) hozzászólására:

És a mélybe, vagy a magasba rántasz bennünket??? :-))

Válasz Gunoda (2008-02-24 12:59:33) hozzászólására:
Köszönöm, ha nekem sikerül majd, viszem magammal, akit csak tudok...hehehe.

Válasz artur (2008-02-24 00:28:42) hozzászólására:

Hajrá, Artur! :DD

Válasz Borostyán (2008-02-22 13:15:29) hozzászólására:

Az én véleményem is az, hogy ha a célközönség magyar, akkor abból nem igazán lehet megélni, de legalábbis nem úgy, ahogy az ember szeretné. Hogyan is lehetne, ha egyszer túl kevés az ember? 😀

Válasz Gunoda (2008-02-22 19:08:18) hozzászólására:
Miért? Másból meg lehet élni?:D Na jó, eddig is elvoltam valahogy, a hátralevő negyvenet-ötven évet is kibírom majd, de azt mégiscsak jó lenne írással tölteni, és abból kijönni...győztesen:-)

Válasz Borostyán (2008-02-22 13:15:29) hozzászólására:

Kedves Borostyán, nekem is volt/van dolgom kiadókkal, mivel szintén fordítok. A szerkesztőkről azóta van lesújtó véleményem. Utólag javítgattak bele a szövegbe, és annak ez abszolút nem vált előnyére. A novelláimnál viszont (más kiadóknál) tiszteletben tartották az írásomat, és nem nyúlkáltak bele. Igaz, akkor nagy patáliát rendeztem volna...
Abban viszont egyetértünk, hogy sem írásból, sem fordításból nem lehet megélni nálunk, és kell a "rendes melóhely".

Válasz Gunoda (2008-02-17 19:05:42) hozzászólására:

Kedves Gunoda! Azért ez nem egészen így működik nálunk. Nekem van saját kiadóm, sőt, több is, mivel főként regényírással keresem a kenyeremet. Határidők valóban vannak, de a kiadóm elég rugalmas, a témát pedig mindig magam döntöm el. Szerkesztőm ugyan van (a régi kiadómnál nem volt, ott teljesen a magam ura voltam), de mindennemű változtatást megbeszél velem, és ha nem bólintok rá, marad minden az eredetiben. Az igaz, hogy csak az írásból nálunk megélni nem lehet, ezért mellette érdemes "rendes" melóhellyel is rendelkezni:) Én pl. fordítok és nyelveket oktatok, pulssz van egy bejelentett állásom. Ez van...
Üdv: Borostyán

Válasz Hanga (2008-02-21 20:38:40) hozzászólására:

Oh, yes, Miss Bennett! :DD