Alkotok

Válasz Don Paco (2007-06-08 11:35:21) hozzászólására:

Engem aztán lávával is öntögethetnek nyakon, nem szívom mellre (már ha a láva után marad valami belőlem :P) Viccet féretéve, azt pl lehet tudni rólam, hogy mindig sokat szöszölök azzal, nehogy valakit megbántsak egy durva kritikával, de attól még én is leírom kb, mit találtam kivetnivalónak vagy csak épp furcsának. Aki ír, az készüljön föl az ilyenekre, elkerülhetetlen - még a nagy íróinkat és költőinket is sokszor durván kritizálták kortársai, és nem feltétlenül tudták magukat túltenni ezen. Pedig úgy sokkal könnyebb... 🙂

Az amatőr kritikusok gyakorta ott rontják el, hogy nem személyre szólóan kritizálnak, csak meglátják az adott alkotást és nekiesnek a minél részletesebb kivesézésnek. Olyankor aztán írnak hideget-meleget és néhol butaságot.
Azért emelem ki a személyre szóló kritika lényegét, mert minden embernek más a leghatékonyabb segítség.
Bizonyos típusú íróknak a buksi simogatása kell ahhoz, hogy fejlődni tudjuon, egy másiknak pedig az odamondás. Alkotói pályafutásra nézve komoly súlya van annak, hogy ki, milyen módon érhető el és ha nem megfelelő közelítésből jön a tanácsok özöne, könnyen befejezheti amit még el sem kezdett.
Nagyon örülök, hogy Onsai is szétválasztja az egyes emberekhez írt véleményezési fajtáját, így legalább ő nem esik az amatőr kritikusi hibába.
Itt, a Napvilágon is publikált már olyan, aki abbahagyta az alkotást, mert nem tudta magában feldolgozni a kapott, helyenként elmarasztaló értékeléseket. Sajnálom, mert nem volt egyáltalán tehetségtelen, csak csiszolatlan. Ha akkor nem úgy és olyan formában lett volna nyakon öntve fogalmazási hibáinak taglalásával, valószínűleg még sok örömet szerzett volna a közönségének.
Másoknak meg igenis a nyakonöntés segít, mert nem annyira érzékenyek és így könnyebben jutnak előbbre.
A kulcsszó itt is, mint annyi más témánál, az empátia.

Válasz onsai (2007-06-08 08:41:35) hozzászólására:
Nem is lett volna bajom a kritikával, ha tanácsokat kaptam volna, útmutatót, hogy mi a gyengém, és mi az erősségem, de az szerintem nem kritika, ha valakinek az alkotására azt mondják, "mi akar lenni ez a sz..."
Egyet értek azzal, hogy nem szabad egymás buksiját símogatni, tényleg veszélyes. Itt a napvilágon vannak kedvenc alkotóim, mint mindenkinek, de ha valamihez van véleményem, és sem titkolom el. Versekhez nem nagyon értek, de novellákhoz adtam már erősebb kritikát, de építő jelleggel.
:-)))

Artur, Gunoda... én pontosan az ilyen emberkéknek szoktam megmutatni. 🙂 Nagyon ritkák, és nagyon megbecsülöm őket. Viszont, ha valamire azt mondják jó, na az aztán dicséret! 😀
Persze lehet, hogy mazochista vagyok... 😛

Hát nem tudom, skacok, de én tisztességtelennek érzem, hogy ne legyek őszinte. Az amatőr oldalakon mindenki egymás buksiját simogatja, egy teljesen kezdőnek jó, ez igaz, később azonban kialakít egy hamis önértékelést, ami veszélyes.

Általában aki 20-22 év alatt van, annak sok cukormázba csomagolom a kritikát, de akkor is benne lesz a véleményem. Aki felette, arról feltételezem, hogy elég érett ahhoz, hogy tudja az adott írást kritizálom, nem az ő tehetségét vagy épp személyiségét. A művünket szét kell választani az egónktól. (Persze a jó kritika kiemeli az írás pozitív vonásait is, nyilvánvalóan.)

A kamaszoknál egyetlen kivétel van, mikor látom, hogy épp elcseszni készül az életét. Vegyük Józsikát, érettségi előtt áll vagy épp egyetem alsóbb éveit nyűvi, de minek tanuljon, hiszen "olyan nagy tehetség". Kész egy regénye, persze egy rétestészta hosszú könyvciklus eleje (főleg sci-fi, fantasy félék ezek) és minden baráttől, sőt tanártól azt hallja, milyen klassz írás. Nem veszi komolyan a sulit, mert ő nagy író lesz. Én meg a második oldalon is alig vergődök át...
Bocs, hogy ez így kijött, de mostanság annyi ilyen emberkével találkoztam. 🙁

Válasz Rozália (2007-06-07 10:33:26) hozzászólására:

Érdekes, amit mondasz, mert szerintem a jó író bármilyen témáról tud írni. 🙂

Válasz Gunoda (2007-06-07 18:14:16) hozzászólására:
Azóta sokat olvastam, fejlődtem, tudom, hogy nem voltak a legjobb írások, de azért...
Ma már nem tudják elvenni tőle a kedvemet, és jöhet az erős kritika is, hiszen abból is lehet tanulni.
:-)))

Válasz artur (2007-06-06 23:35:08) hozzászólására:

Na, ilyet én is kaptam. (Többet...) Az illetőknek többé nem mutattam meg egyetlen írásomat sem. Másoknak viszont igen!

Válasz Don Paco (2007-06-06 23:26:59) hozzászólására:

Egyetértek, ahhoz, hogy jó dolgokat írhassunk, elengedhetetlen a gyakorlás. Mitől író az író? Attól, hogy ír, ír, ír minél többet. Eközben javul a stílusa, kifejezőkészsége stb. Csak meg kell hozzá találni a megfelelő témát.

Válasz Don Paco (2007-06-06 23:26:59) hozzászólására:
No, ezzel például én is egyet értek. Sráckoromban kaptam egyszer egy olyan kritikát, amiben semmilyen építő szándék nem volt. Évekik nem néztem a papír és a toll felé, mert "mester" mondta nekem a szavakat.
🙂

Válasz onsai (2007-06-06 22:29:13) hozzászólására:

Megint a végletek...
Nem a sötét tévút, legfeljebb hibás irány.
Példa: Kovács úr régóta fontolgatja, hogy leírja a fejében már megszületett gondolatokat és megalkotja élete első novelláját. Bizonytalan, mert még sosem csinált hasonlót. Felnéz egy amatőr irodalmi honlapra, hátha lát néhány hasznos tanácsot. És mit olvas? Azt, hogy sokkal nehezebb jó novellát írni, mint jó könyvet!
- Te jó ég - gondolja magában -, akkor nekem semmi esélyem!
És Kovács úr el nem kezdett munkássága abba is marad, mert nem mer belevágni olyasmibe, amiről azt olvasta, hogy az eddig gondoltakkal ellentétben lényegesen nehezebb, mint egy teljes könyvnyi anyagot megfogalmazni.

"Az egyetlen tanács, amit kezdőként elhiszek: GYAKOROLNI."

Látod, nem is olyan nehéz találni egyetértésre alkalmas elgondolást!

Válasz Crystalheart (2007-06-06 22:41:37) hozzászólására:
A sebhely ötlet nagyon jó, én is tele vagyok velük:-)

Válasz onsai (2007-06-06 13:44:04) hozzászólására:
Nem békítek én, csak nekem is van véleményem:D

Válasz Poppy (2007-06-05 20:49:06) hozzászólására:

Hmm a kezemről egy csomó minden eszembe jutott... 5 oldalt simán. 😀 Komolyan, annyi az egész, hogy leírod, hogy ránézel, és mondjuk az egyes sebhelyek mire emlékeztetnek. 🙂 Én speciel valami középkort is vinnék bele... 😀

Válasz Gunoda (2007-06-06 18:16:27) hozzászólására:

Ó, örülök Gunoda. kkor már hárman vagyunk széles e világon. 😀 Mert közben eszembe jutott, hogy az egyik híres írónál is olvastam ezt a nézetet. Na, ha majd beugrik a neve, leírom. 😀

Paco, különben nem hiszem, hogy bárki íróvá válását ez a nézet sötét tévutakra vinné...:D
Amúgy a neves írók tanácsai sem készpénzek. tt van pl a "mutasd, ne mondd" elv. Az egyik író így tanácsolja, a másik pont ellenkezően.

Az egyetlen tanács, amit kezdőként elhiszek: GYAKOROLNI.