Jó könyvek

Én Alexandre Dumas-tól ajánlom a Monte Cristo grófját. Bár több mint ezer oldal, ne riasszon el senkit. Fantasztikus történet. Még én sem fejeztem be az olvasását, de lebilincselő történet. Izgalmas, elegáns...gyönyörű!

A Zabhegyezőt én még félig gyerekfejjel kezdem el, halálba untam magam rajta, nem is értettem, ezért be se fejeztem. Talán újra neki kéne állnom.
Bár most épp egy Borisz Akunyin kisregényt olvasok, és eddig tetszik. (És egyáltalán - végre olvasok! Már majdnem leszoktam róla).

Válasz semmiho (2009-02-16 22:35:50) üzenetére:
Nekem is a szabadidővel van a legtöbb bajom. Amúgy látom, USA szerzőktől többet olvastál, mint én. Igazából a könyvtári polcokon még mindig nem sikerült végig haladnom, de nem adom fel. Az a probléma, hogy, ha találok egy nekem tetsző szerzőt, akkor leragadok egy ideig nála. Nem számít, hogy magyar, vagy francia, esetleg orosz. Most éppen újra felfedeztem magamnak Robert Merle-t. A Moncada volt számomra eddig az igazán nehezen emészthető. Talán, mert keveset tudok Cubáról.

Válasz artur (2009-02-15 17:55:59) üzenetére:

Amcsiknál is akad jó. Sajnos kevés művet olvastam államokbeli szerzőktől, noha Ernest Hemingwaytől A Kilimandzsáró hava tetszett, akárcsak John Steinbeck Egerek és emberek című műve. Nem rossz Truman Capote tényfeltáró regénye, a Hidegvérrel sem. (És kegyetlenül megrázó.) Jerome David Salinger Zabhegyezőjét talán mégegyszer elolvasom majd, mivel az volt, amit nehezebben fogadtam be. Sajnos más amerikai művet nem olvastam még, ami eszembe jutna.
Apropó, lehet, félreértettem valamit. Mert a Švejk után A zongorista elég brutális váltás lesz. Utóbbi egészen egyszerűen egy önéletrajzi dráma... (Biztosan ismerős Roman Polanski filmje.) De ettől még remélem, sikerül megkaparintanom. 🙂 És igen, ahogy írtátok, a szomszédos országok sem állnak rosszul jó írókból és műveikből, repertoár-ügyileg. 🙂 Csak lenne az embernek több szabadideje!

Mivel Svejket említettétek, úgy gondolom, itt a helyem, elvégre elég tűrhetően ismerem a cseh irodalmat. Mindenkinek ajánlani tudom. A Svejk olyan, mint a csehek. Sajátos humorral, őszinteséggel.

Válasz semmiho (2009-02-15 14:24:13) üzenetére:
Én nem találkoztam, de érdekel a dolog, mert például az általad említett Svejk nagyon közel áll a szívemhez. Ráadásul az irodalomban mindig is tartottam magam ahhoz a nézethez, hogy a környékbeli országok irodalma sok esetben felül múlja a majmolt amerikai színvonalat. Mind a komédia, mind a szépirodalom, de még a Sci-fi műfajában is.
🙂

Ugyan, csak a kedvemre tehénkedett a kekeckedés. 😉 De nem.
Tréfafélretevésképp, Władysław Szpilman A Zongorista című művével találkozott-e valamelyikőtök? Fél éve keresem, előjegyeztem rá könyvkereskedésben stb., eredménytelenül.

Válasz semmiho (2009-02-14 19:22:33) üzenetére:
Láttam a mosolyt, értettem a mondanivalódat. Én követtem el a hibát, mert én nem tettem ki a véleményem végére a megfelelő smiley-t.
:-)))))

Válasz artur (2009-02-13 12:30:43) üzenetére:

Ennyire nem lehettem diktatorikus, a végén azzal a smiley-val! Mindegy, aki nem akar jó könyvet olvasni, nem olvassa. 🙂 Olyan ez, mint amikor Parti Nagy Lajos "megénekli a világvégét". Aki nem hallgatja, nem tudja, mi vár rá. 😉

Válasz Hanga (2009-02-13 14:03:22) üzenetére:

Én épp most olvastam. Nagyon jó, bár durvább, mint a filmváltozat.

Válasz semmiho (2009-02-13 12:27:18) üzenetére:

A Cappricció filmváltozata nagyon jó, könyvben még nem olvastam.

Válasz semmiho (2009-02-13 12:27:18) üzenetére:
Talán nem kellene ennyire keményen. Mindenkinek vannak kedvenc könyvei, de nem hiszem, hogy megköveteli másoktól az elolvasását, legfeljebb szorgalmazza azt.

Bohumil Hrabaltól olvastam a Sörgyári cappricciót, valamint Jaroslav Hasěktől a Švejket. Kommentár felesleges, elolvasuk mulasztása főbenjáró bűnök fennforgásának tekintendő. 🙂

Tegnap fejeztem be Bertolt Brecht: A háromgarasos regény c. művét (Koldusoperaként is ismert). Nem mondom, hogy zseniális vagy jó (bár ha beírom ide ajánlóm, determinálhatja;), csak azt állítom, egy elolvasást megér.

Válasz Berill Shero (2009-01-08 20:24:25) üzenetére:

Müller Péter könyveit olvasom pont. Én is bátran ajánlom őket!