szív sem dobban, elnémul a táj,
araszol az égen tüzes szekéren
napkorong – nyomába szökik a homály.
Éjízű légben tovafut az álom,
tágra nyílt szemmel figyel a világ,
hallgatok én is – lépteidet várom
– karján dajkál addig a hiány.
Karján dajkál
By dreamingszív sem dobban, elnémul a táj,
araszol az égen tüzes szekéren
napkorong – nyomába szökik a homály.
12 hozzászólás
Kedves Dreaming!
Szép megszemélyesítések, hasonlatok és jó ritmus jellemzi versedet. Gyönyörű képekkel illusztráltad a hiányt, a várakozást.
Gratulálok alkotásodhoz! Tetszett!
Szeretettel: Zsóka
Nagyon szépen köszönöm, kedves Zsóka!
Szeretettel: Éva
Húúúúú, ez nagyon szép! Olyan leheletfinom….:)
Szeretettel: pipacs 🙂
Húúúúúúúúúúú, pipacs – ez nagyon jól esett :)))
Köszönlek 😀
Nagyon szép képekkel fejezted ki a várakozásod!
szeretettel-panka
Szia Panka!
Én igyekszem :)))
Köszönöm szépen 🙂
Szia Éva!
Nagyon szép! Mint minden versed! Szívesen időzöm Nálad.
Szeretettel:Marietta
Köszönlek, kedves Marietta 🙂
Remek ez a vers!
Hangosan olvastam magamnak, fantasztikus a ritmusa. Próbáltad már?
Szépek a hasonlataid, valóban dajkál…
Nagyon tetszett.
Szeretettel: Helena
Köszönöm, kedves Helena 🙂
Nem próbáltam, de belül érzem, mikor írom :))))
Szeretettel: Éva
Kedves Dreaming!
Remek ritmusú szerelmes vers.Gratulálok.
Üdvözletem Linda
Kedves dreaming!
Szinte látom ahogy osonnak csendszagú perceid…
S ahogy dajkál karján addig a hiány….
Csodás!