Általános csevegés

Én azért drukkolok neked, Sára, hogy kiadhasd a műveidet és találd meg a számításaidat.
Én úgy látom, hogy nagyon sok esetben a pénz és a kapcsolatok számítanak, ha valaki ki akar adni valamit.
Annyi csapnivaló verseskötetet olvastam már kortárs szerzőktől és dicsérték őket agyba-főbe, pedig egy ötéves is jobbat írna, ha összeszedi magát, a tehetségesek viszont nem jutnak el a nagy nyilvánosságig, mert nem tudják asztalra tenni a kemény köteg ezreseket.
Nem a világhír számít, hanem a színvonal.
Ha minőséget alkotsz, előbb utóbb meg fogod találni azt a tábort, aki értékeli és megbecsüli a munkádat.
Ha a tömegnek akarsz tetszeni és megalkuvó vagy, lehet hogy keresel egy bizonyos összeget, de pár év múlva elfelejtenek.
Ha más műfajra, pl. filmekre vagy zenére gondolunk, egész más volt a közízlés a 80-as vagy a 90-es években, de alig maradt valaki életben, aki több generációig eljutott.
Ennyit ér a gyorsan jött siker az élet minden területén.

Válasz SaSára (2009-11-29 11:04:58) üzenetére:

Tudod, Sára soha nem lehet ráérezni, miből lesz világsiker.
Mikor például kiadták a Harry Potter első kötetét, J.K. Rowling és a kiadója is csupán mérsékelt sikerrel számolt és örültek, ha egyáltalán egy minimális nyereségük lesz az egész sztoriból.
Mára pedig az egykori egyszerű tanárnőből a világ leggazdagabb írója lett.
Aztán ráharapott rendesen a gyorsan jött hírnévre, kiszolgálta az emberek ízlését és ennek köszönhetően ellaposodott a mű.
Ő már akármit ír az életben( ha egyáltalán akar), jelentéktelen kísérlet marad, mert az olvasók beskatulyázzák a H.P. miatt.
Hát ennyit a világsikerről.
Úgy nem lehet hozzáállni, hogy tuti siker lesz egy írásból, mert akkor biztosan óriási bukás lesz belőle.

Érdekes gondolatok...

Amúgy én tavaly nyáron, még annyira de annyira biztos voltam benne, hogy a könyvem -amit nem fejeztem be, de 93 oldalt megírtam- tökéletes, és kiadják, és világsiker lesz. Jó egy ilyen oldalt találni, meg elolvasni a többiek írását, attól valahogy reálisabb kép alakul ki bennem.
De azért továbbá is biztos vagyok benne, hogy egyszer majd írok egy jó könyvet, és kiadják, és... és hát jó lesz.

Válasz jerrynostro (2009-11-28 20:35:12) üzenetére:
Teljes mértékben megértem, amit leírtál. Nekem mást jelent az írás, de valahol én is azt teszem, amit te. Leírom a gondolataimat, és ez sok esetben találkozik másokéval. Szerintem, a tiéd is találkozik mások gondolataival. Lehet, hogy kevesebbel, mert esetleg kevesebb embert ismersz, vagy mit tudom én?
Írunk, mert ez nekünk olyan, mint másnak a horgászás, vagy a meccsre járás. Legalábbis számomra hobby.

Márpedig lehet a kettő között lavírozni... ez sikerül az igazán nagy költőknek is 🙂
Olyat alkotni, ami igényes, de a közembernek is megfogható legyen.... máskülönben semmi értelme sincs érettségi tételnek berakni... ha nem képes az egyszerű ember felfogni azt - nem is tanulhatja meg könnyedén.

Nem értek teljesen egyet azzal, hogy csak az adja el magát, aki "a köznép részére" alkot... ez fordítva is igaz. Ugyanúgy kifordulhat magából az is, aki "sznob módon" akar nagyzolni és csak "fennkölt" művészetet űz, hangoztatva: "Én művész vagyok, engem nem érthet senki!".

Az igazán nagy művészek "ajtókat" alkotnak, amin belépve mindenki eljut a mondandóhoz - csak az ajtó mérete és formája más... (idézet tőlem 😀 )

Kedves artur!

Én megértem a te álláspontodat, előttem te mindig is hiteles ember voltál.
Te biztosan nem fogod elveszíteni.
Én csak azt tapasztaltam, ha szándékosan minél több embernek akarok tetszeni, fordítva sül el a tervem és egyre kevesebb olvasóm lesz.
Az persze nekem is öröm és boldogság, ha más szórakoztatónak és érdekfeszítőnek találja azt, amit írok, ha pedig ezáltal még az életét megédesítem egy kicsit vagy segítek rajta, az már az álmaim netovábbja.
De észrevettem, hogy általában pont azok a műveim, amelyeket én jobbnak ítéltem az átlagosnál, azok kapták a legkevesebb elismerést és nem sokan olvasták el őket.
Ez egy ördögi kör, nem lehet mindenkinek tetszeni, sokszor még magamnak se, ezért én már nem akarok kiszolgálni senkit, csak közölni szeretném, amit fontosnak tartok.
Ez persze egyéni hozzáállás és az ettől különbözőt is tiszteletben tartom.

Válasz jerrynostro (2009-11-28 19:36:23) üzenetére:
Így már mindent értek. Leesett a tantusz. Teljesen igaz, amit írsz a magad szemszögéből. Azért nem értek egyet veled, mert én bizony szórakoztatni szeretnék az írásaimmal. Én bizony az olvasót akarom kiszolgálni. És bizony, arra törekszem, hogy minél több embernek a tetszését elnyerjem. Ha ettől elveszítem a hitelességemet, akkor legyen. Legfeljebb nem kapok több hitelt. :-)))
Félre ne érts. Nem akarlak megbántani. Megértettem, hogy közöttünk csak egy különbség van, ami miatt nem értünk egyet. Mások a céljaink. Ennyi.

Válasz SaSára (2009-11-28 19:18:05) üzenetére

Egyáltalán nem kell törekedni arra, hogy minél több embernek tetsszen, amit alkotunk, mert akkor csak kiszolgálnánk mások ízlését és előbb utóbb elveszítenénk a hitelességet.
Azt nagyon jól írtad, hogy úgysem lehet olyat alkotni, ami mindenkinek tetszik.
Az irodalomban szerintem csupán "a véletlen találkozás" műve lehet, ha az író és az olvasó ízlése megegyezik.
Nem a szimpátiát kell elérni, mert nem a szórakoztatóipar részei akarunk lenni, hanem azt csinálni, amit valóban szeretünk.
Ha őszinték vagyunk, igazából sosem lehetünk elégedettek az írásaink színvonalával.
Mindig tovább kell lépni eggyel.
A legfontosabb, hogy igényesek maradjunk, ne menjünk önmagunk alá, és szívből csináljunk mindent, akkor, ha nem is kapunk érte elismerést, legalább nyugodt lelkiismerettel pihenhetünk a nap végén.
Ez így van az élet más területén is, végezzük a kötelességünket igényesen, de önmagunk végett és ne más emberek kegyeiért.

Kár ezen morfondírozni, úgyse csinálhat az ember soha semmiből se olyat, ami mindenkinek jó. De törekedjünk arra, hogy minél több embernek inkább tetsszen amit összehozunk az élet bármely területén.
De főleg önmagunknak.

Válasz jerrynostro (2009-11-27 20:25:24) üzenetére:

Fiatal vagy, rátaláltál azokra, akiket érdemes követni, érdemes tanulni tőlük, a kritikát is normálisan fogadod, úgy, hogy nincs más hátra, mint előre! Krudyra figyeljél még. Nagy varázsló!

Boldog szülinapot aléb!

Válasz artur (2009-11-27 20:32:02) üzenetére:

Most akkor r2, vagy R2? 😀

Válasz ruca (2009-11-27 20:45:50) üzenetére:
:DDD
Köszönöm! Tényleg nem könnyű néha, de szívesen teszem. Majd akkor hagyom abba, ha valóra válik olyan fenyegetés, amit antonius is leírt. :-))) Ezzel csak egy bibi van, mégpedig az, hogy nagyon gyorsan futok ám!
:-)))

Válasz Nem Tom (2009-11-27 20:25:45) üzenetére:
Két dolog miatt lett kisbetűs. :-))) Először is, csak egy becenév, másodszor pedig úgy jártam, mint Zsike. Nem fogadta el a nagybetűvel való regisztrálást az oldal annak idején.
Ezen nem fogunk összeveszni, és sosem fogok megsértődni, ha kisbetűvel írja le bárki is.
🙂

Én ehhez nem értek, de azt hogy Artúr szinte mindig nagybetűvel írom. Legalább is az első betűt. Egyszerűen így kell.