Általános csevegés

Válasz Don Paco (2009-02-01 15:52:25) üzenetére:

Igaz, máskor IMDB-t nézek Wikipedia helyett. 😀 (Mondjuk hogy Szabó Magda adaptáció, amit azért innen-onnan lehet tudni, még nem volna kizáró ok.)

Én is úgy értettem persze, egy megszabott mértékű kifizetés, ami mondjuk egy jobb keresetnek felel meg a forgatás hónapjaira elosztva, plusz kis részesedés, ami siker esetén jóval több lehet, mint maga a fix. (A színészek és a stáb tagjai is beleértendő.) A szponzor(ok) ezt szépen kifizeti(k), belekalkulálják az esetleges termékreklámokat, és ha a befektetett pénz megtérül - ami itthoni árak mellett nem volna egy 20 milliárd Ft-os dolog, mint Hollywoodban szokás, akármilyen csúcsszuper produkciót is készítenének -, utána jöhet a profit elosztása megállapodás szerint. Bizonyos határértékek fölött akár változhatnának is az arányok. Én csak azon csodálkozom, hogy most a legtöbb alkalommal nem így osztozkodnak, pedig az üzletelésben ez a jellemzőbb.

(Nem rossz topikban vagyunk? :D)

Hogyha arra gondolsz amelyikben Gubás Gabi és Cserhalmi voltak, annak nincs köze Sándor Pálhoz, az egy Szabó Magda adaptáció, amit színházban is játszottak (talán most is, nem tudom).

A digitális technológia jó irány, a szívnek meg kell szakadni szegény Kodakért, hogy lobbiznak a hagyományos tecnológia fejlesztése mellett.

Csak jutalékért nem vállalnák el a színészek és ebben igazuk van, hiszen ők heteken keresztül dolgoznak reggeltől estig, aztán hónapokon át promóznak, majd kapnak egy lyukas garast, hogyha önhibájukon kívül megbukik a mű. Viszont arra már van példa, hogy fizetés + egy kevés százalékos részesedés. Az ügyesebb menedzserek pedig összekötik a filmet egy termékkel és úgy kaszálnak milliókat, hogy a szponzor a népszerű film fényében sütkérezhet (pl. James Bondos autóreklámok).

Válasz Don Paco (2009-02-01 11:50:25) üzenetére:

Eszembe jutott most a Régimódi történet. Az előzetesből csak annyit lehetett látni, hogy kosztümös (ma ez ritkaság, érdekes, régen futotta rá...), híres színészek játszanak benne, meg hogy elismert irodalmi mű adaptációja. Erre pedig hatalmas csalódás volt számomra, nem sok unalmasabb sorozatot látni kerek e világon. 😀 Ennyi ráfordítással ezerszer jobbat lehetett volna! (A forgatókönyv írója azt hiszem éppen Sándor Pál 😀 Bár el nem tudom dönteni, hol volt a hiba, egyszerűen rossz volt...)

Na ja, a sorozataink... 😀 Egyébként ennél a Stohlosnál már a forgatókönyvet is elrontották szerintem, tök érdektelen az egész eseménysorozat, a karakterek semmilyenek és nem reálisak...

A költségcsökkentésre pedig megoldás meg digitális kamera, és a bevétel nem fix összegű elosztása. Előbbivel a hardveres költségek csökkennek drasztikusan, a képminőség és szerkeszthetőség javulása mellett; utóbbi meg magától értetődik - nem fix gázsik, hanem a profit százalékos elosztása. (Szerintem ez a legésszerűbb egy alacsony költségvetésű filmnél, és hát itthon még egy szuperprodukciónak is annak kellene lennie.) A végső megoldás viszont az lenne, ha megoldanák itthon a filmek szponzorálási rendszerét, hogy ne annyiból készüljön a film, amennyibe a kamera került... :

Én meg biztosan nem békülnék ki felemás színészi játékkal, hiszen ha más nem, akkor az tuti tönkreteszi a filmet.

Egyébiránt pedig minden technika adott volna egy jó filmhez, még a 3D is.

Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet így elrontani valamit, a legjobb péld a "Rém rendes család" magyarosítása. Méterekre dagadó mellkassal kürtölték világgá az amerikai szakemberek előkészítési és forgatási jelenlétét és láttuk mi lett a vége: ripacskodás, gyatra játékkal fűszerezve. Egyébként általánosan jellemző, hogy a magyar filmekben látható szereplők színházba való testi és verbális játékot alkalmaznak, ami a deszkákon jól mutat, azonban vásznon csapnivalóan néz ki. Kevesen tudják csak jól különválasztani a színházi és filmes színművészetet. Ehhez sajnos a jó rendező kevés, mert nincs annyi pénz, hogy addig vegyék fel amíg vásznon is természetesnek hat.

Az MTV adja Stohl András akciósorozatát, reménykedve ültem le tavaly az első epizódot megnézni. Gondoltam talán most... Még a Shiled-re és néhány más zsarusorozatra jellemző Cops-os kameramozgást is elrontották, valami borzalom.

Válasz Don Paco (2009-02-01 10:31:57) üzenetére:

Jól van, Sándor Pált békén hagyom, csak nekem általában nem jönnek be az akkori filmek, hiába. Egyszerűen nem lehettek olyanok, nem szabadott olyannak lenniük, mint amilyennek kellett volna lenniük. Csak akkor manapság miért nem készít valami örökzöldet?... 😀

Egyébként a rossz marketing valahogy mindig beüt, a művészetben és az országimázsban is. Mintha mindenki amatőr lenne, aki ezért felel... Pedig igaz, még a rosszabb filmek is kijönnének nullszaldóra, ha rendesen reklámozzák, USA-ban ezért éri meg mindenféle sorozatgyártott repülőszerencsétlenséges meg mittoménmilyen gagyi "filmeket" készíteni.

A zeneszerzőkről annyit, kár, hogy többségük már nem él. 🙂 Élő jó magyar klasszikus zeneszerzőről nem is tudok, míg pl. németből több is van egyszerre.

Én ezzel kb. mind egyetértek, csak hát így vagy úgy, meg ilyen vagy olyan okok miatt, de a hazai - és általában az európai - filmeken van mit reformálni. USA meg más kategória, rengeteg lehetőségük van. Meg rengeteg szemetük is. Szerintem az ideális út valahol a kettő között, vagy inkább a kettő szemlélet egyesítésében van.

Meg abba kell belegondolni, hogy ideális esetben ki számára készül a film? A lehető legnagyobb közönségnek, az meg nem itthon van. Ergo egy rendes finanszírozási háttérrel bizony USA-ba és Ny-Európába kellene célozni, és néha meg is próbálják, de sosem sikerül. (Legnagyobb beégés szerintem mostanában a Szabadság, szerelem volt. Bhááá...) A film lehetne maga a reklám, az imázsteremtő, az irodalom felfuttatója, és egy nagyszerű közvetlen bevételi forrás is. Valamiért viszont, amit nem tudok megérteni, ha itthon lehetőséget kap valaki egy produkcióra, esetleg még néhány milliárdot is kap hozzá, hogy a fészkes fenébe lehet mindent így elrontani? : Rendezőn múlik.

folytatás

Addig nem is lesz rentábilis az itthoni filmipar, amíg nem tudják eladni a produkciókat. Ezek között a moslékok között is van olyan ami a kontinensen néhány millióan megnéznének moziban, de el se jut odáig, mert mindössze annyit tudnak összekaparni, hogy benevezzék a kinti fesztiválokra.
Láttam én már több jó filmet is zenei aláfestés nélkül, de, ha magyar zeneszerző kell, íme:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_zeneszerz%C5%91k_list%C3%A1ja

Visszatérve az eredeti gondolathoz, hogy Sándor Pál filmjei milyenek, abban biztos lehetsz, hogyha akkor egy hollywoodi produkció egy ezrelékét rá lehetett volna költeni az exportra és nem tiltja le a rezsim, ma Vajnáéhoz hasonló neve lenne kint.

Mit értesz pontosan azon, hogy legyen populista? Válaszd szét a hazai filmgyártást a régire és az újra. Mindkettő a népnek készült, de míg régen a vígjátékok voltak kiegészítők a szórakoztatásban, addig most azok vannak többségben és a drámáknak adnak egy elvont művészfilm jelleget. Az utószinkron már negyven évvel ezelőtt is létezett itthon, aztán elfeledkeztek róla a költségek drasztikus csökkentésével. Nézd meg mi lett a Mafilmből. Felszabdalták és eladták a részleteit.
Relatív megfogalmazás, hogy messze áll egy film a tökéletestől. Nem nyilatkozhatsz a többi hatmilliárd ember nevében. Sajnos promotálásra sosem volt elég pénze az itthoni forgalmazóknak, néhány órisáplakáton és szerencsés esetben pár tv-spoton kívül nem sokat tudnak tenni azért, hogy tömegek üljenek be megtekinteni. Szánalmas, hogy kiugró eredménynek számít több hónapos vetítés után elérni a százezres nézőszámot.

Válasz Crystalheart (2009-02-01 04:21:53) üzenetére:

Folyt.: A rendszerváltás előtti filmgyártást értelemszerűen nem ítélhetem el, nem lehet neki fölróni ezeket a hibákat. Problémám inkább a mai alkotásokkal van, és hát az utóbbi húsz év termése igencsak siralmas. (Igen, nekem is herótom van ezektől a gagyivígjátékoktól. Egy Kabos filmet végig lehet szakadni, de ezek a maiak néha bicskanyitogatóan idegesítőek.) Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a lehetőségek kitágultak azóta, és itthon egy hollywood-i film költségének töredékéért lehetne hasonló színvonalút készíteni. Vannak jó színészek is, remek grafikai stúdiók, néhány filmnél már az utószinkront sem felejtik el... Igaz, jó zeneszerzők csak elvétve akadnak, klasszikus meg nincs is igazán, pedig - hálistennek - divatba jött a minőségi soundtrack. Pedig egy általános értelemben vett filmnek három alapja van: a történet, ami semmit nem ér szép kép nélkül, és ami semmit nem ér jó zene nélkül.

Válasz Don Paco (2009-01-31 19:21:14) üzenetére:

Ezt nem mondtam, de messze vannak a "szinte tökéletestől". Nincs amcsimajmolás nálam, egyszerűen csak véleményem szerint - ahogy az irodalomban is - úgy kell a mondanivalót átadni, hogy közben a többi értékből, az esztétikumából ne veszítsen a mű. Ráadásul... igenis, legyen populista mellé, mert különben semmit sem ér a nagy igyekezet. Egy filmnek tömegekre kell hatnia, tömegek nélkül az úgy nehéz. Nem is szeretem a művészfilmeket.

Más kérdés, hogy kevés pénzből mit lehet összehozni, az említett alkotások és a magyar filmgyártás rákfenéjét inkább ebben látom. Pl. béna minőségű hang (ez csomó hollywood-i filmnél is megvan, csak mi nem észleljük, ha szinkronosan nézzük), nem világszínvonalú soundtrack, nem elég kifinomult képi világ a technológia régisége miatt, stb. Igez, nem szabad elfelejteni, hogy itt többnyire most kommunizmus-beli filmekről van szó, amik eleve hátránnyal indultak másokhoz képest.

Válasz John von Sacchi (2009-01-31 19:44:59) üzenetére:

teljesen igaz, éppen csak kiszaladt belőlem a gondolat 🙂

Kedves Don,

kéretik a trágár szavak mellőzést a surda életbe..........benne van a szabályzatban.........nem olvastad?:D 😛

Válasz Crystalheart (2009-01-31 16:04:46) üzenetére:

szóval szerinted a "Szeressétek Odor Emíliát", a "Ripacsok", a "Herkulesfürdői emlék" vagy a "Szerencsés Dániel" egy kalap szar valójában és nemzetközi fesztiválokon (köztük Cannes) is csak azért kapott díjakat, mert megsajnálták? Elhiszem, hogy korodnál fogva ambiciózus terveid vannak, de azért az amcsimajmolásban ne felejtsd már el mik a valódi értékek.

Hogyha a magyar filmipar hanyatlásáért keresed a felelősöket, akkor azokat vedd górcső alá, akik ezeket az egyszer(sem) nézhető hányinger vígjátékokat erőltetik a gagyi poénjaikkal együtt. Egy kezemen meg tudom számolni mennyi hiteles és élvezhető magyar filmet láttam az elmúlt egy évtizedből, pedig megnéztem néhány tucatot.

Hajrá Crys! :))