Általános csevegés

Eljön egyszer az idő,amikor örvendeni fogtok ha nem köszöntenek fel.Legalább
nem kérdik:"hanyas vagy?"Nem kell mentegetőzz,hogy dehiszen az nem ötven,
csak negyvenkilenc.

Igen, természetesen jók az ilyen családi összejövetelek arra, hogy az amúgy ritkán találkozó rokonok alkalmanként újra együtt lehessenek. Nem is ez ellen írtam, csak azt fejtettem ki, hogy jómagam nem érzem sértőnek azt, hogyha megfeledkeznek rólam és azt is sajnálom, ha más sírig tartó haragot tart fenn egy efféle mulasztás után.

Válasz az Ünnepekről szólóknak.
Hihetetlenül fontosak az ünnepek ! Szerintem a születésnapok, névnapok Karácsony stb. arra jók és azért vannak, hogy megmutassuk a család szeretetét, az összetartozást, az egymásra figyelést, hogy végre, megint mind együtt legyünk !
Nekem 13 tagu családom van! Csodálatos volt most ismét együtt, egy aszatalnál ülni a legkisebb lányom születésnapján. A kicsik boldogan rohangáltak, remegve várták az unokatestvéreket, a felnőttek egyszerre annyi témát találtak, hogy megállás nélkül beszélgettek, itt derült ki, hogy ki, miben segíthetne a másiknak, mennyi kinőtt gyerekruha maradt amit majd csomagban küldenek ( " a tiednek épp jó lesz") Mérhetetlenül jó és fontos, az összetartozás mind gyakoribb tudatosítása, egymás újra és újra felfedezése ! Nézzetek már körül ! Mennyi, mennyi magányos ember él közöttünk. Akár a hajléktalanokat is láthatjátok ! Valahol nekik is volt, vagy van családjuk. De széthullot, rideggé, szeretetlenné, idegenné vált ! Elnézést, de miért kell várni arra, hogy a másiknak majd eszébe jut az a születésnap ? Miért kell haragudni rá ha nem jut eszébe ? Biztos így nőtt fel ilyen szokások között. És a család többi tagja? Képesek mind azt figyelni, hogy a mama elfelejti-e egyetlen fia szülinapját ! Ahelyett, hogy akinek eszébe jut az rendezné meg? Nem kell ahhoz gyertya, meg tüzijáték! Elég egy házitorta, pár széket összetolni az asztal körül és egy abrosz, néhány üveg kóla és kész. Hát hogy lehet egy családon belül pl. úgy gondolkodni, hogy "valamit-valamiért" ? Ha ő megköszönt akkor majd én is ?
Bocsánat, hogy közbeszóltam . Erről én igy gondolkodom.

Szeretettel Mindnyájatoknak. fefo

Válasz Gunoda (2007-05-13 16:38:56) hozzászólására:

Igen Gunoda, egyetértek veled. A családom olyan volt, mint a magyar népmese: hol volt, hol nem volt, de egy dologra mindig lehetett számítani: az ünnepekre. Lehet, hogy ezért ragaszkodom hozzájuk.

Egyébként sokat kaptam tegnap: két gyönyörű, boldog mosolyt a fiaimtól és 8 másik vidám gyerekarcot - az általunk szervezett buliért cserébe. Felbecsülhetetlen értékek!

Válasz Don Paco (2007-05-11 18:13:53) hozzászólására:

Én megsértődnék, az tuti! Szükség van az ünnepekre. Elég szürke lenne nélkülük.

Válasz Crystalheart (2007-05-11 21:05:56) hozzászólására:
Nagy kalappal a szóbelihez. Hajrá.
🙂

Válasz Don Paco (2007-05-11 18:13:53) hozzászólására:

Oh, nálunk mi nem ünnepelünk semmit, talán épp ezért is felejtettük el egy éve. Sztem idén is el fogjuk... 😀 Ahogy két éve is csak este jutott eszembe, de már fölöslegesnek tartottam érte akárkinek is szólni. Bár nem tudom, most van mihez viszonyítani, nem sokkal előtte lesz érettségi szóbeli. 😛

Nem igazán értem, hogy miért kell olyan nagy ügyet csinálni az ünneplésekből. Engem nem zavarna, ha sosem köszöntenének fel. De a legtöbben tényleg vérig tudnak sértődni, ha elfelejtik a szülinapjukat vagy névnapjukat.

Sziasztok! 🙂 Ma megint chat, gyertek!!!

Válasz Tiringer Tündi (2007-05-11 15:31:38) hozzászólására:

Uhh, ez fájt! Apukámnak is volt egy hasonló húzása: ő az anyum szülinapját felejtette el, de totál. Jó nagy balhé lett belőle! Aztán az lesz a vége, hogy jó apám engem szúrt le, hogy miért nem szóltam! Köszi, voltam vagy nyolcéves mindehhez... :(((

Senki nem tudja túlszárnyalni anyósomat! Hosszú éveken keresztül elfelejtette a saját fia szülinapját. Egyszer viszont a férjem nővére megelégelte a dolgot és elhatározta, hogy jó előre figyelmezteti a "Mamát". Ez a férjem 28. szülinapján történt. Vett tortát, rajta tüzijáték, megvette az ajándékot, összetrombitálta a családot. Ültünk az asztal körül, minden szépnek bizonyult, csattogott a fényképezőgép. Mire anyósom egyszer csak könnyekre fakadva felkiáltott: "Jaj, hogy én, hogy szenvedtem ezelőtt 26 évvel!" Mire a sógornőm felháborodott hangon: "Mégis, mitől szenvedtél te az öcsém második szülinapján?" A válasz: "Hááát, nem ma 26 éves?"
Azóta inkább tapintatosan nem tartjuk a szülinapját családi körben. Elég, ha én tudom, mikor kell meghúzni a füleit...

Válasz Crystalheart (2007-05-11 13:07:53) hozzászólására:

Hát ehhez már én sem tudok mit szólni ^^ (a megrökönyödött röhögőgörcs állapotához igen közel kerültem) 😀

Válasz Galev (2007-05-11 12:48:29) hozzászólására:

Másnap anyám ránézett véletlenül a naptárra:
"Hé, te, ma júli elseje van."
Én:
"Höhö, akkor tegnap 30 volt. Pff... :D"

Válasz Crystalheart (2007-05-11 12:20:02) hozzászólására:

Az furcsa lehetett o.O

Válasz Tiringer Tündi (2007-05-11 09:13:02) hozzászólására:

Hehe 😀 én a saját 18. szülinapomat lekéstem 😀