halk eső csepp
koppan
fekete úton
még halkabb
szív
dobban
szeretlek rég
tudom
forog
a föld alattam
fél hold int
felém
álmodok a szélben
valami ősi
zenét
táncolok
hangod messziről
hallom
két kezed
látom
megyek vissza
vissza – felé
homályba borul
minden
nem kell
hinnem
száll a köd
beborít
félek nagyon
szorít a kín
elnyel
mély kút
anyaméh öle
.
.
.
.
.
.
olyan sötét van
.
.
.
Vissza – felé
By Ecsedi Éva
6 hozzászólás
Nagyon hatásos vers….főleg ezekkel a pontokkal….
és mint egy félő hang-fény: “olyan sötét van”
Köszönöm Titusz 🙂
Félszavak…
de mindent
elmondanak…
Mélységében….
Gyönyörű a versed, olyan tiszták a szavai, mintha csilingelne az egész. Az íve is nagyon szép, eljuttatod az olvasót a végén érezhető felfokozott hangulatba.
H:
Köszönöm Hayal 🙂