Közös versek

Hát, ha az enyém is belefér akkor, szerintem a Vándor jó, de valami melléknévvel fel lehetne dobni, mondjuk Sötét, á nem ez nem jó, akkor inkább mással, mondjuk: Az Egek Vándora, vagy valami hasonló.

Testem már fárad,
Segítsetek istenek!
Hova menjek ha
Ithagyon az eget?

Már súrolom a "zöldet",
Melletted érek földet.
Kinevetsz, és fölemelsz,
De még most is szeretsz!

Csúszott, csúszott a vége, próbáltam megfogni, igy sikerült. Nem vagyok teljesen képbe, ez volt a téma ugye? 🙂

Hű ez nagyon tetszik! Mikor megy ilyen élsben, pl arra gondolok, hogy mindenkinek van mondjuk 10 perce gondolkozni, és utána fell kell lökni egy 4sorost? témát meg közösen kitaláljuk, vagy egy játékon kívüli ad?

Most írjunk egy vidám verset! Jó? Nem hiszem, hogy csak tájat + szerelmet tudunk elmondani...
10 szótagos sorok - csak, hogy a formát is tanuljuk

Magában ül az utcán a magány
Mint egy rossz gyerek mindent letarolt
Gondoltam, gondolkodjon el magán…
S koszos kezével motozza a port.
(lowcallbus)

Felraktam a szóban forgó verset, Szelek szárnyán, utólagos engedelmetekkel, mivel már lassan egy hete h.nem reagált senki. Neveteket megtaláljátok a versszakok alatt.

Netelka emlitette a Szelek szárnyán címet, ha nincs más ötlet, nekem tetszik. de a rövid Szél is.....vagy Szélfájdalom , már ha van ilyen, elvégre annyi mindent lát és hall, de kinek is mondhatná el, vagy ha igen, ki értené???!!!

Netelka, Lowcallbus!!!!!!

a Közössen írt versnek még nincs címe, mit tanácsoltok mi legyen????????????

Agyamban vészharang kolompol,
átjárja testem jeges rettenet,
csomóba gyürve tombol a gyomrom,
érzem! elvesztettelek.
(Skorpio)

Magamban egyre kutatok utánad,
kezem minduntalan emlékekbe mar,
mint vándor, ki végül útjába fárad,
és zuhantában viharnyi port kavar,

úgy omlok össze, sírva, céltalanul,
hisz' nem vagy sehol, bárhogy is kereslek,
az élet váratllan kihúny, kifakul,
se súlya, se színe a szép éveknek.
(Netelka)

Ki mondja, hogy csak ennyi volt, így rendeltetett!?
Érzelmek viharában kételyek közt bolyongok.
Félelem harapna szívembe, de helyén kőszikla született,
S hirtelen fehér angyalok hada jön: nagyot üt a defibilátor!?
(eszkimo)

Mámor volt minden perc
létünkből kiszakadt, csillogó parázs
Prométeusz kell, hogy áldozatával,
feltámasszon, kihúnyó isteni varázs.
(skorpio)

Lám, arra ébredek már minden reggel
hogy ugyan az a víz mossa a csipám
ugyan azt a sort ismétlem még egyszer
amit elmondott már mindenki talán
(lowcallbus)

Emberként szeretek, mert ember vagyok
Látod? Meg sem tudom mondani, hol fáj
Versem, a szépség, mint békabőr ragyog
Velem egymagad a költészet voltál
(lowcallbus)

Lám, arra ébredek már minden reggel
hogy ugyan az a víz mossa a csipám
ugyan azt a sort ismétlem még egyszer
amit elmondott már mindenki talán
(lowcallbus)

Mert nem vagyok más, mindig csak szomorú,
Költők! Most elmegyek lehunyni szemem
S ha jövőtök tőlem oszló dögszagú
Temessetek el egy régi közhelyen!
(lowcallbus)

S majd nem ébredek fel minden reggel
hogy ugyan az a víz mossa a csipám
ugyan azt a sort mondjam el még egyszer
amit elmondott már mindenki talán
(lowcallbus)

Nem tudom mennyire vehető ki a célzás ebből az 5 versszakból.... Aki érzi miről beszélek, az érti is talán. Tudom, hogy ez egy önálló vers a Ti versetekben, és ezért bocsánatot is kérek, de mégis kicsit illik hozzá. Minden esetre ha úgy érzitek, hagyjátok ki és folytassuk skorpio szavait. Azért én föltenném a verseim közé is mit gondoltok, illik ilyet?

Misi

Agyamban vészharang kolompol,
átjárja testem jeges rettenet,
csomóba gyürve tombol a gyomrom,
érzem! elvesztettelek.
(Skorpio)

Magamban egyre kutatok utánad,
kezem minduntalan emlékekbe mar,
mint vándor, ki végül útjába fárad,
és zuhantában viharnyi port kavar,

úgy omlok össze, sírva, céltalanul,
hisz' nem vagy sehol, bárhogy is kereslek,
az élet váratllan kihúny, kifakul,
se súlya, se színe a szép éveknek.
(Netelka)

Ki mondja, hogy csak ennyi volt, így rendeltetett!?
Érzelmek viharában kételyek közt bolyongok.
Félelem harapna szívembe, de helyén kőszikla született,
S hirtelen fehér angyalok hada jön: nagyot üt a defibilátor!?
(eszkimo)

Bocs, gondolt egyet és elküldte....

Napok

Agyamban vészharang kolompol,
átjárja testem jeges rettenet,
csomóba gyürve tombol a gyomrom,
érzem! elvesztettelek.
(Skorpio)

Magamban egyre kutatok utánad,
kezem minduntalan emlékekbe mar,
mint vándor, ki végül útjába fárad,
és zuhantában viharnyi port kavar,

úgy omlok össze, sírva, céltalanul,
hisz' nem vagy sehol, bárhogy is kereslek,
az élet váratllan kihúny, kifakul,
se súlya, se színe a szép éveknek.
(Netelka)

Ok, hajrá!!!!!

Szerintem ez egy jó "végszó". Ha a szerzőtársak egyetértenek, beindíthatnánk egy újabb művet.

Hallom esténként: beszél a fákkal a szél
Nem is sejti, értem minden üzenetét
Borzongva érzem arcomon meséjét
Erotikus ízű, édes, akár a virágméz.
(eszkimo)

Olykor feltámad, vad viharokat idéz,
szitkokat repít, vad, féktelen dühében,
mint kéz, mely máskor lágyan, finoman becéz,
görcsbe rándul, akár cumulus az égen.
(Netelka)

Legszebb ruháikban táncolnak a fák
Időnkét felbukkan egy kósza ökörnyál
Szórt fényben reszket minden levél
Beletörődve várja első földet érését.
(Eszkimo)

Csak néha látom, mikor az ősz már vizes,
Csúf a tél, de nézem tavaszon, nyáron át,
Hogy kendőtlen a világ, csupasz és üres
Hiszen szélnek adja el anyókák haját
(lowcallbus)

És szél borzolja a hajadonfőtt tetőt,
foghíjas cserepei közt fel-felnyüszít,
megtorpan egy tátongó kapualj előtt,
a postás odabent épp gyászhírt kézbesít..
(Netelka)

Arcom száraz, mint a tiéd, én jól tudom
Csak a csontjaink alatt nehéz valami,
Postásoké a föld, szélé a fájdalom
S nem akarhatunk mégse mást, mint szeretni!
(lowcallbus)

Tovább mesél esténként a kósza szél
Hozza felém ordítva óriások hörgését
És „farkast üvölt”: favágó emeli fejszéjét
Szeretni akartunk és lélegezni az életért.
(eszkimo)