Közös versek

Válasz Laczkóvári (2010-03-15 17:56:14) üzenetére:
Az alázat nem egyenlő a megalázkodással. Azt hiszem, ebben egyetértünk. Abban is, hogy emberekkel szemben nehezebb, mint fogalmakkal szemben. Emberek esetében nem is mindenki érdemli meg, hogy mégis ki igen, arról fogalmam sincs. A művészeti irányzatok
"legvadabb naturalista" alkotásaival nekem nincs gondom, de nem szeretem. Viszont sokan igen.
Egy példa. Én szeretem a humort, a szatírát. Próbálom a magam módján művelni is, de ki nem állhatom, ha ez az irányzat az obszcenitással válik egyenlővé. Nem vonatkozik ez a mostani helyzetre, csak éreztetni szeretném, hogy a befogadóképességemnek hol a határa. Ez csak az én véleményem. Van néhány mód, amivel megoldható ide is olyan alkotások feltöltése, ami a művészeti üzenetét olyan szavakkal fejezi ki, ami nem helyettesíthető mással, viszont az ellenőrző program kidobja. Minden esetben meg lehet beszélni a szerkesztővel. Ez az oldal a megoldások oldala is.

Válasz Laczkóvári (2010-03-15 00:21:52) üzenetére:
A verspárbaj mindaddig nyitott, amíg nem fogadja el valaki. A kiíráskor meghatározható, ha valaki konkrét személlyel szeretne párbajozni. Ezzel nincs semmi gond. Nézeteltérések rendezésére én nagyon jónak tartom az ilyen okos küzdelmet. Személyeskedés azonban nem fér bele. Teljesen mindegy ki kezdi, ki válaszol. Aki válaszol, és hasonlóan, az nem különb a kezdeményezőnél. Szerintem. Antonius az alázattal arra gondolt, hogy miként közelítünk egy közösséghez. Én magam nem szoktam adni az első benyomásra, de ez nem jelenti azt, hogy nekem nincs ilyen. Viszont igyekszem nagyon rugalmas lenni. Főleg a későbbiekben. Az önbizalom nagy kincs, és csak egy hajszál válassza el a nagyképűségtől. Nem tisztem eldönteni, kinél mi van jelen? Mi motiválja a szavait? Inkább idéznék, és értse ezt mindenki úgy, ahogy jónak látja.
"A nagyság abban mutatkozik meg, ahogyan bánik a kicsikkel."
Szeretném, ha minden alkotó jól érezné magát itt.

Válasz Pongrácz Ágnes (2010-03-15 08:18:20) üzenetére:
Kedves Ágnes!
Az egyet nem értésed nagyon lesújt, de majd összeszedem magam és igyekszem túlélni.
Ízlésről vitatkozni ostobaság. ("Nyűtt prosztatámnál nyíló húgyutam. (Laczkóvári)")
Nekem ez a mondat sem az ünnepembe, sem a költészetről alkotott kezdetleges képembe nem illik bele. Nézd el nekem, hogy nem fejtegetem, miért. Nem vagyok verseny ellenes. Hogy a költészetben van-e helye, azt nem tudom, ehhez felelősséggel nem szólnék hozzá. Ha valaki megkérne, hogy döntsem el, melyik értékesebb mű, a Walesi bárdok, a Szeptember végén, vagy a Hetedik ecloga, nagy bajban lennék, és nem vállalkoznék a sorrend meghatározására.
Ha nem akarnád nem megérteni a gondolataimat, akkor világos volna előtted is, hogy nem a versennyel van bajom. A mikéntjével annál inkább.
Neked jó pördületet. a többieknek szép ünnepet. a. (Nekem ennyit ért a dolog, nem többet.)

Válasz antonius (2010-03-15 07:24:48) üzenetére:

Kedves Antonius!
Nem értek veled egyet - kicsit sem.
Nem szeretném a kihívás előzményeit részletezni, azért ez látható... (és nekem teljesen másként látszik, mint ahogyan te itt leírtad)

De bármi is az ok a versengésre, a költői verseny egy nemes dolog...

Igaz, hogy most párbajoztam először, de én nagyon "felpörögtem":):) Jól éreztem magam. Tényleg!:):)

Párbaj segédnek kicsit sem lennék jó, mert nem tudnék pártatlan lenni!
Hajrá Laczkó!
:)))))))

Válasz Laczkóvári (2010-03-15 00:21:52) üzenetére:

Lehet, hogy tévedek, következményeinek helye van a púpomon. További jó alkotást és itt tartózkodást. Arra azért gondolj néha, hogy talán rajtad kívül is vannak még itt alkotók, akik esetenként értéket teremtenek, és nem az ars poétikád reflektorfényében tündöklő („Nyűtt prosztatámnál nyíló húgyutam. (Laczkóvári)”) testüregeidből rángattad őket elő.

antonius

Válasz Laczkóvári (2010-03-15 00:21:52) üzenetére:

Kedves Laczkóvári!
Rövidke ittlétedre nem túlságosan odafigyelve, (talán csak annyira, amennyire érdemes) olyan érzésem támadt, hogy egy kicsit „zajosabb” vagy az indokoltnál. A hangvételed, a stílus, ahogyan néhány nap után nyilatkozol az itteni átlagszínvonalról, nem rokonszenves.
A verspárbaj indításodat gusztustalannak tartom. Ha a bölcsészdoktor Radnóti Miklós, aki talán költőként is megközelít téged, (megkockáztatom ezt az elhamarkodott véleményt a munkásságod alaposabb ismerete nélkül) feltűnt volna egy ilyen közösségben, bizonyára nagyobb alázattal ítélkezet, mozgott volna.

Újabb verspárbaj! Juhé!
Kedves alkotók! Párbajsegédek nem kellenek?
:-)))
Ne tessék itt komolyan harcolni.
:-)))
"Játsszatok! Gyerekek játsszatok! Csak nehogy sírás legyen a vége!"
/Republic/
:-)))

Válasz artur (2010-03-14 17:25:40) üzenetére:

Azt hiszem, hogy a részvétel a fontos - ilyenkor is, mint sok más esetben:):)
Még egyszer köszönöm a játékot!

A "remek verselőt" is köszönöm... egyszer majd inkább költő szeretnék lenni:):)... remélem, sikerül:)

Válasz Pongrácz Ágnes (2010-03-14 12:45:00) üzenetére:
Megizzasztottál, de állok elébe. Lássuk a pontokat! Ez a te pályád. Ha feleannyi pontot kapok, mint te, büszke leszek erre a párbajra.
:-)))
Még egyszer, köszönöm a kihívást! Segítettél pár értékes órát szerezned nekem azzal, hogy ismét tanulnom kellett. Azért ezt a fajta verselést nem sikerült megszerettetned velem.
:-)))
Ágnes! Remek verselő vagy!

Válasz Pongrácz Ágnes (2010-03-14 12:45:00) üzenetére:
Egy-két nap még nem nagy kihagyás.
:-)))
Kicsit várnod kell a befejezésre, de talán még ma sikerül lezárnom.
Köszönöm a párbajt! Ha ilyen kemény feltételek lesznek tőled legközelebb is, nem biztos, hogy nem futamodom meg.
:-)))

Válasz artur (2010-03-13 21:53:16) üzenetére:

Szó se róla, ezt biztos lassabban kell... de eddig még nem párbajoztam... elkapott a "játék heve"... meg kell tanulnom, hogy ezt ne hagyjam:):):)
Majd legközelebb!
:):):)

Nagyon köszönöm!
:)))))
Örülök, hogy Veled játszhattam!
:)))

Válasz antonius (2010-03-14 06:33:36) üzenetére:

🙂 mindent értek 🙂

Magyarázatot szívesen 🙂

Válasz barackvirág (2010-03-13 20:56:36) üzenetére:

Barackvirág kedves!
A chori jambus példáim felsorolásakor, az utolsó szavaim után, (blúzod alá) kicsit elkalandoztak a gondolataim, és időbe tellett, amíg visszataláltam az időmértékes verselés „rögös” útjára. 🙂 Köszönöm a magyarázatot.

Válasz Pongrácz Ágnes (2010-03-13 21:50:01) üzenetére:
Én nem is tudok sietni, mert tényleg sok dolgot nem ismerek ezekből a szabályokból, amiket a többiek és te is tudtok. Megpróbálok megfelelni a kihívásnak. Ennyi.
:-)))
Nincs határidő, hiszen senki sem ebből él, csak nagyon nagy kihagyást nem enged az oldal.
🙂

Válasz artur (2010-03-13 21:36:23) üzenetére:

19:34-kor még itt voltál! 21:36-ra meghoztad a választ!
Hibátlanul!
:))))))))
Na, szép!
:))))))))

Még szerencse, hogy régi motoros vagyok, és nem dőltem be neked...
:)))))))

Bocs, de én nem sietek ennyire...
Van valami határidő?!
:):) 24 óra vagy ilyesmi...

Na, igen, van, akinek 2 óra is elég...