Kedves tagok! Vajon átment-e az olvasóhoz, amiről szerettem volna írni "A legszebb csoda c. versemben? Érdekelne a véleményetek. Köszönöm 🙂
Egek ura!
Válasz inyezsevokidli (2016-10-04 14:08:45) üzenetére:
Egészen biztos vagyok abban, hogy nem sértődött meg, mert az eddigiek kapcsán tisztán látható, hogy nem olyan fából faragták. Úgy érzékeltem, hogy inkább figyelembe vette a szabályokat, miszerint itt a versek és a kritika lehet csak téma.
Ezt köszönöm is neki, mert ebben a klubszobában valóban nincs helye másnak.
A további agyalás az Általános csevegésben lehetséges, már ha nem a versekről és az ezzel kapcsolatos kritikákról esik szó.
A záró mondatod nem állja meg a helyét, viszont arra kérlek, hogy itt ne válaszolj, mert már így is bőven túlléptél a határon!
Marad a belső levél, vagy az Általános csevegés klubszoba.
Válasz Mákvirág (2016-10-04 11:14:02) üzenetére:
Kedves Mákvirág!
Ezt meg most én nem értem.
Valami rosszat mondtam?
Valami zavaros nekem, hiába van ott a "nekem", vagy, valamit nem értek, az két különböző dolog.
De úgy érzem, nem ér annyit az egész, hogy megharagudjunk egymásra.
Válasz Kankalin (2016-10-04 12:31:34) üzenetére:
Rendben, kedves Kankalin!
De úgy látom, mintha Mákvirág megsértődött volna.
Pedig ha tudná, mennyire szeretek vele agyalni, biztos megbocsájtana.
Így azonban, kénytelen vagyok tekintettel lenni az érzékenységére.
Nekem nagyon tetszik a téma, mivel engem is foglalkoztat, viszont arra kérek mindenkit, hogy ebben a klubszobában a versekről és a kritikákról szóljanak a gondolatok!
Ildikó, elsősorban tőled kérem ezt, mert hozzászólásaiddal eltértél a fő vonaltól.
Minden egyéb dolgot el lehet mondani, csak más helyen. Az Általános csevegés a legalkalmasabb erre.
Köszönöm a megértést!
Továbbra is fejtsétek ki véleményeteket az itt indított témáról, mert szerintem fontos, hogy miként viszonyulunk az alkotásaink alatt megfogalmazott kritikákhoz.
Úgy gondolom, hogy mindegyik építő szándékú, nincs rosszindulat bennük. Ami durván rombol és sértően személyeskedő, azt töröljük. Volt már erre példa, nem is egy.
Örülök, hogy komolyan foglalkoztok a vélemények fontosságával. 🙂
Ne mossuk már össze a szezont a fazonnal!!!
Hogyan kerül ez a Kritika topicba?
Csak halkan merem megkérdezni.
Magamról beszélni nagyon más, mint magamnak, magamhoz, vagy magamnak.
A személyeskedés miatt én befejeztem!
Válasz Mákvirág (2016-10-04 10:42:12) üzenetére:
Szia Mákvirág!
Nincsenek abszolút igazságok, csak megegyezések vannak.
Mindenkinek az igaz, ami neki igaz, míg meg nem egyezik valakivel, valami másban.
Szóval, ha valami nem biztos hogy igen, az biztos hogy nem.
Ez olyan, mint a verstan, csak ezt, kommunikációtannak hívják.
Az utolsó előtti két sor azért zavaros, mert nem érted.
Beszélj mindig magadról! Ez is a kommunikációtan része.
Braskó Csaba: Szemlélet fejlesztés.
Udvarias gyilkosság című írásában olvastam hogy először hidat kell építenem magam és a másik ember között.
S nem pedig, ha belép a "ketrecbe" gyanútlanul, behúzni neki egyet.
Minden ember másképp éli meg, és veszi a dolgokat.
Mást ért az alatt, amit mi mondunk neki, mint mi.
Más a vágya, óhaja, gondolata, értékrendje.
S ez nem feltétlenül a kér kritikát, nem kér kritikát kifejezésekre szűkíthető.
Szeretettel:
Ildikó
Válasz inyezsevokidli üzenetére:
Kedves Ildikó!
Nem mindnyájunknak???
Isten ments, hogy megint kötözködjek, de ha magadnak hoztad...
De mivel ide írtad, próbálom más megvilágításból leírni a véleményemet.
Attól, hogy számunkra nem igaz valami, az még lehet igaz. Ebben az esetben nem tudunk róla, vagy nem elegendőt. Ha csak az igaz, ami számunkra igaz, az semmire sem hatalmaz fel. Nem csak téged, szerintem senkit. Vers oldalról, ha nem tudunk valamit, azt nem használjuk, de attól még létezik. S ha felhívják a figyelmünket rá, akkor már tudjuk. Nem kötelező használni, de tudjuk. Ezáltal is többek leszünk.
Ha valamiben bizonytalanak vagyunk, azt nem írjuk le, de attól még lehet lényeges. És később egy barátunk segítségével, aki előtt felvállaljuk a bizonytalanságunkat kiderülhet, hogy a bizonytalanság alaptalan és erősödhetünk általa. Versre vetítve, ha bizonytalan véleményt írunk az senkit nem visz előre.
Az utolsó mondat előtti 2 sor zavaros volt nekem.
És elkezdenek hömpölyögni a nullás versek. Erről írtam tegnap. Jó, vagy jobb az? Hát nem azért publikálsz, hogy legyen visszajelzésed? Dehogynem! Ja, hogy te csak léleksimit szeretnél, hát akkor jelezd, hogy nem kérsz kritikát, véleményt. De ehhez szerény véleményem szerint már egy egyszerű "like" gomb is elegendő lenne a versnél, hiszen az a vége, hogy: "Csak dicséretet kérek! Köszi!" Mert ugye az egy-kettő-három-négy csillag sincs használva.
És persze még így is vannak, akik megdicsérik a költő(nő)ket, mert barin(ő)k és akkor mi lesz, ha nem írok pár kedves szót, akkor majd ő sem fog. De közben a saját értékrendjük felborul. És egy értelmes mondatokba öntött, segítőszándékú véleménytől egyből padlót fognak, illetve égnek néz az orruk és azt hiszik bántjuk őket. Pedig nagyon nem!!!
Szabolcs szavaira reagálva: Szerintem a bántó szónak semmi keresnivalója egy véleményben. Aki képes verset, prózát fogalmazni, annak képesnek kell lennie kulturáltan véleményt formálni!
Válasz Bödön (2016-10-03 17:26:36) üzenetére:
Visszakanyarodva a vers kritika/vélemény témához picit: ha valahova írok, akkor az egyértelműen az én véleményem. Miért kéne azt mindig kiemelni, hogy a sajátom és bocs, hogy élek, de így gondolom? Vállalta a művét, mi vállaljuk a véleményünket. Ez így egál. Simán lehet, hogy az adott vélemény nem tetszik, de csak azért mert nem tetszik az még nem feltétlenül rossz vélemény, sőt a legritkább esetben bántó. Láttam ilyet is eleget. Ha pedig 2-3 ember más oldalról közelítve hasonlót jelez vissza, az azért jelent valamit. Persze itt még mindig el lehet játszani a gőgös hattyút, hogy "én így írok, ha nem tetszik ne olvass", vagy hasonlókat, ami szinte bizonyos, hogy egy sértődött felhang és túlreagálása egy normális hangvételű hozzászólásnak. Számomra ez a negatív és sértő, mellette sokszor pökhendi is, amire egyáltalán nincs szükségem. Megpróbáltam, nem ment, akkor többet nem írok oda. Ennyi. De 25-30 ilyen kihullott toll után nincs több.
És itt még semmiféle verssel kapcsolatos dolog nem merült fel.
Ha versről beszélünk olvasói szemmel, akkor a JÓ fogalma mindig szubjektív. Megélt dolgok, írási stílus, szóhasználat, fogalmazási gördülékenység, befogadhatóság. Csak, hogy párat említsek. Azonban van szakmai része is a dolognak, bár a szakmai szó egy olyan érában, ahol igen kevesen élnek kizárólag versírásból nagyon bután hat. Szóval szakmailag a jó vers, vagy egyáltalán a vers a hétköznapitól eltérő fogalmazásmód, választékos szóhasználat (!), forma, belső ritmus, rímek egyebek komplex rendszere.
Ezen rendszeren belül kell megjelenjen a fentebb említett, az olvasó számára JÓ vers, mint tartalom. Ahol a kettő maximálisan jelen van az mindenkinek feltűnik, hogy az valamiért kilóg és jó érzés olvasni. Ahol inkább a technika van az előtérben ott ugyanúgy hiányt fogunk érezni, mint ott, ahol az érzelmi szint totálisan eltalált, de mondjuk rosszul megválasztott forma, vagy tördelés megakaszt olvasáskor.
És itt ennél a pontnál már oda jutunk, hogy több száz, neadjisten ezres íróból több száz kiesett.
Ehhez jönnek a családi változások, egyéb közösségi oldalak stb.stb.stb. Nem akarok az elmúlt 10 év brutál sebességű oldalleépüléseiről esszét írni. Ez nem csak az irodalmi jellegű oldalakat ette meg, százszámra szűntek meg oldalak, fórumok, számolódtak fel közösségek.
Azt gondolná az ember, hogy a legkitartóbbak azok lesznek, akik tényleg fejlődni szeretnének. De ez nem általános tendencia. A kritika sajnos mára 10-ből kilencszer nem kell az alkotóknak. Egyszerűen bántásnak vesznek minden szót, még akkor is, ha megalapozott, puszta nyelvtani eredetű kiigazítást kapnak, legyen az névelő használat, szóismétlés, ragozási hiba, nyelvhelyességi probléma.
Erről az a véleményem, hogy ha valaki képes ilyen hibákkal beküldeni egy művet, és később erre felhívják a figyelmét, akkor köszönje meg. Ne háborogjon. Általános iskola 5-6. osztályos anyag.
Válasz Bödön (2016-10-03 17:26:36) üzenetére:
Szia Bödön!
Sajnos olyan oldal épp a bemutatkozni kívánók rohamos növekedése miatt már nincs, illetve mind csillapodott az idők folyamán pontosan úgy, ahogy te is, mert nyesegették a szárnyaidat. Ugyanez a helyzet többeknél végbement, több helyen, valaki jobban tudott alkalmazkodni, valaki kevésbé. A kevésbé alkalmazkodó kiesett, mindenhonnan. És maradt számára a blog, vagy a saját oldal. Az ilyen folyamatok közben sok író visszahúzódik és lesz belőle kizárólag olvasó, mert nem akar ilyen dolgokban részt venni, kvázi passziválja magát. Sokuk szintén saját oldalba menekül. Oda ír, de nem publikál és nem is szól hozzá közösségi oldalon. Van aki publikál, de nem kér véleményt. (ennek igen kevés értelmét látom, de létező réteg) Van aki minden közösségi oldalt megjárt és minél több helyen látni akarja a művét. Általában nem szeretnek verstani kritikát kapni, kizárólag a megfogott, szépen megírtad, jól hozod, megérintett stb. véleményt.