Versek és kritika

Nehéz megélni képregény rajzolásból. Én rosszul lennék a nyomás alatt, mindig kitalálni valami újat, vicceset... Írni nem lehet parancsra.

Válasz SaSára (2009-10-25 15:27:11) üzenetére:

Látom, nem bírod ki, hogy másokat ne kínozz ezzel a képpel...

A versikék tulajdonképpen semmiről... (8-9 évesen írtam a kutyák és nyulak versenyéről egy "költeményt"), a képregények témája is változó volt... sok közülük helyzetkomikumon alapult.

De volt egy visszatérő sorozat is egy szuperhős gyerekről, aki tulajdonképpen semmilyen erővel sem rendelkezett (erre emlékeztette őt folyton a beszélő kutyája, ha valami hősieset készült csinálni...). Persze sosem oldott meg semmit, mert minden magától helyrejött... de a szuperhőst a ruha teszi azzá! Vagy nem?

Ezért irigylem a hivatásos képregénykészítőket, azok képesek továbbvinni a gyerekkori álmaikat, és még profitálnak is belőle 🙂

Közös kép a két bátyámmal: Az igazival és Medvével. 😀

Hát a tieid Medve, miről szóltak?

Én is képregényeket készítettem, meg írtam pár versikét, amit azóta eldobtam (könnyen tehettem, mert a mai napig emlékszem rájuk... nem éppen a legjobb munkáim 🙂 ). Sokat rajzoltam, nagyon szerettem karikatúrákat készíteni... aztán áttértem a versekre 🙂

De édes 😀 Ez jó! Aki gonosz változtassák pónivá!

Én nekem bátyám írt egy képregényt, ami rólam szólt, de az eleje a címnek kicsit durva, mert haragjában írta... De ahogy megrajzolta, egy óra múlva (mikor már megnyugodtunk) szét is tépte, ha jól emlékszem.
Aztán lehet egyszer majd valamelyik unokám rátalál, és megáll a fejlődésben...

Válasz SaSára (2009-10-23 23:31:50) üzenetére:

Hát kérlek szépen, nekem különleges varázserőm volt 😀 ....és át tudtam változni pónivá XD és megmentettem a világot (bár nem póni alakban), miután segítségül hívtam a dínókat... és ezt úgy hidd el, hogy ezeket tényleg lerajzoltam... anyámék nem tudták, melyik orvoshoz vigyenek?...vagy egyeltalán megmutassanak-e valakinek XD 😀 no comment:)

Válasz SaSára (2009-10-23 23:39:44) üzenetére:

Kis huncut vagy....tudod?
Kis "vénség."

Sárikaaa, neee 🙂

Válasz SaSára (2009-10-23 23:39:44) üzenetére:

Na neeee... 😛 😀

Én nekem a tavalyi írásom olyan mintha a tegnap hajnali lenne. (Hajnalban még kicsit tompa vagyok.)
Mindig akkor ijedek meg, mikor a dátumot is meglátom, hogy repül az idő.

Élvezzétek még fiatalok vagytok! 😀 Én meg a régmúlton mélázva várom a végem.

Válasz Doreen (2009-10-23 18:24:38) üzenetére:

És mivel mentetted meg?

Válasz Hanga (2009-10-23 19:54:20) üzenetére:

Neki az volt, biztos lehetsz benne! :))

Én az első versemet a hat éves szülinapom előtt írtam egy galambról és egy verébről és apukám nem akarta elhinni, hogy én írtam, pedig biztos nem volt egy Weöres Sándor :-))

Válasz Gunoda (2009-10-23 18:48:49) üzenetére:

Na ez jó:) én 10 évesen írtam az első "regényem"..hát mai szemmel valami rettenet, de akkor az jelentette a mindent.

Válasz SaSára (2009-10-23 17:56:41) üzenetére:

Jó bizony! Szétröhögöm rajtuk az agyamat... bár egyébként is viccesnek szántam. Az első regényem is megvan még. Na, azon még jobbakat lehet szórakozni, bár 12 évesen cefet komolyan vettem...