A telefont Liza vette fel.
– Szia, Szilvi. Hallgatlak.
– Szia, Liza, igazából Zoltánnal szerettem volna beszélni, mert át kell adnom egy üzenetet számára Sándortól.
– Nyugodtan megmondhatod nekem is. Zoli azért adta át a telefonját, hogy beszéljek veled.
– Ő adta át? Ez érdekes. Nem mer beszélni velem? Mi baja van, nem tudod?
– Szerintem csak fáradt, már indul is tusolni és bebújik az ágyba, mostanában hajtós napjai voltak, de, ha nem mered rám bízni az üzenetet, akkor utána viszem a telefont, beszéljétek meg egymással.
Zoli szinte hörgött a telefonba. Megmondtam, hogy ne keress! Láttam, hogy követtél. Felejtsük el egymást, nekem nincs szükségem zaklatóra! Ne hívj többet! Ezt a pofátlant! Látja, hogy én hívom és odaadja a mobilt Lizának, mondván, hogy beszéljen velem. Na, holnap nemcsak a munkahelye elé megyek, hanem egyenesen be, ha nem áll velem szóba. Majd ott elmesélem, hogy milyen mintaférj. Teljesen hülyének néz, mégis mit képzel magáról? Zoli másnap se vette fel a telefont, pedig a munkahelyén volt. Szilvi szólt a portán, hogy Horváth Zoltánhoz jött, sürgős és fontos családi ügyben. A rendész felszólt telefonon, majd közölte Szilvivel, hogy Horváth úr tárgyal, most nem tudja fogadni, de feltétlenül megkeresi még a nap folyamán. Ezúttal Zoli a lakásukhoz jött. Látszott rajta, hogy majd felrobban a dühtől és az idegességtől. Figyelj Szilvi, ha már ide rángattál, akkor ülj le és hallgass meg engem. Nem tartottad be a megállapodást. Úgy viselkedsz, mint aki nem normális. Nem egy bakfis vagy – bár attól se tűrném el – hanem egy házasságban élő asszony. Mégis mit vártál ettől a kalandtól?
– Azt, hogy nem kaland leszek a számodra, hanem szerelem.
– Nekem van szerelmem, részemről ez csupán szex volt semmi más, ráadásul azt is megbántam.
– Akkor miért voltál velem a panzióban?
– Azért mert annyira akartad, de nem állt szándékomban folytatni. Gondoltam, hogy erre majd rájössz magadtól is, ha nem hívlak, de te annyira erőszakos vagy, hogy képes voltál leskelődni, és zaklatni otthon és a munkahelyemen is. Nekem erre nincs szükségem. Igazából erre a kalandra se volt. Nem ezt érdemelte Liza. Belementem, mert nem volt ellenemre. Legyezgette a férfiúi hiúságom, hogy ennyire szeretnél velem lenni, hiszen csak a vak nem látta, hogy néztél rám. Könnyelmű voltam és meggondolatlan.
– Nem, nem úszod meg ennyivel! Tudd meg, hogy gyermeket várok tőled!
– Ha gyermeket vársz, akkor nem tőlem.
– Hogy lehetsz ebben ilyen biztos?
– Úgy, hogy nálam kevés az életképes spermium, Liza is csak az inszeminációs eljárást követően tudott teherbe esni. Több mint két évig próbálkoztunk, és csak azt követően mentünk el kivizsgálása. Ott kiderült, hogy úgymond bennem van a hiba.
– Akkor Lizának nem is tőled lesz a gyereke?
– De igen, ez egy speciális eljárás, amihez én adtam az „anyagot”, ami megfelelő előkészítés után került befecskendezésre egy katéteren keresztül a méhébe. Már nem ez volt az első kísérlet, de az utóbbi végre eredménnyel járt. Már csak ezért is aljas volt tőlem, hogy megcsaltam a feleségem, aki mindent megtett annak érdekében, hogy gyermekünk lehessen. Most már mindent tudsz és azt is, hogy vége. Szégyellem, hogy ez egyáltalán megtörténhetett közöttünk.
– Az egészből nem hiszek el egyetlen egy szót sem.
– A te dolgod, hogy hiszed-e vagy nem. Igazából magyarázkodnom se kellett volna.
– Megmondom Lizának, hogy megcsaltad.
– Már tudja, de nyugodtan megmondhatod te is.
– Menj el! Soha többé nem akarlak látni!
Megyek, és biztosíthatlak arról, hogy ha rajtam múlik, akkor így is marad, mert a történtek után én se vagyok többé rád kíváncsi.
2 hozzászólás
Szia!
Sajna rossz lóra tett Szilvi! Egy olyan alakkal kezdett, aki igazából semmire nem tartja, gyáva alak. Vajon tényleg elárulta a feleségének, hogy megcsalta? Remélem, hamarosan kiderül.
Üdv hundido
Kedves Hundido!
Aki szereti a feleségét és mégis megcsalja, az mindig gyáva. Kihasználja a kínálkozó alkalmat, de nem akarja a következményeket vállalni.
Szeretettel: Rita