Álnevek rejtélye

Válasz Zöld Zsázsa (2008-02-04 17:20:08) hozzászólására:

Abszolút közös nevezőn vagyunk, csak én nem tudtam volna ilyen
szuperul körbejárni, megindokolni, véleményt mondani.
Mindennel egyetértek, amit leírtál.

Most nézem, hogy az Álnevek rejtélyében vagyok, és nem idevaló a
szövegem.
Mostmár mindegy, nem törlöm.

Válasz Myrthil Tiller (2008-02-04 10:56:10) hozzászólására:

Megmondhatod. Az a hasznod belőle, hogy egy kis időre kikapcsolod az agyad, sőt inkább megtornáztatod másképp is, egy más elfoglaltsággal, mint a suliban. Okosodsz, logikára nevelheted magad. Az a hasznod, hogy van egy hobbid, hogy olyasmivel foglalkozol, amit szívesen csinálsz, és még csak nem is kerül sokba (papír ceruza, vagy áram a géphez+internet...). Az a hasznod, hogy megoszthatod a gondolataidat másokkal, eszmecserélést folytathatsz olyan emberekkel, akikkel egyébként sosem találkoznál, akik akár egy teljesen más, érdekes világot képviselnek. Az a hasznod, hogy megismersz rengeteg embert, és ki tudja, mikor lesz egy ilyen ismeretségből igazi tartós barátság, szerelem, vagy akár gyümölcsöző munkakapcsolat. Vagy egyszerűen csak jól érzed magad ebben a körben, és ha jó az általános hangulatod, a munka/tanulás is jobban megy. Minnél több embert ismersz, annál nagyobb a valószínűsége, hogy olyan lehetőséget kapsz tőlük teljesen véletlenül, amire akár nem is számítottál. Ez alatt bármit érthetsz, pl. megtanulsz egy nyelvet, vagy táncolni, vagy festeni, vagy van okod ellátogatni egy eddig ismertlen városba, vagy bármi...!

Nem, dehogyis! Főzni is szeretek. Csak a mosogatással végzek a leggyorsabban.
A pénzkeresés talán a leghasznosabb, csak nekem nem igazán megy. Talán azért, mert egész nap az iskolapadot koptattom.

Ezért nem is engedem, hogy az írásaimat elolvassák. Erről az álnévről pedig senki sem tud.

Csak szerintem rohadt nehéz úgy írni, hogy felesleges időpocsékolának tartják a dolgot, vagy azt kérdezik, hogy mi hasznom van belőle.

Válasz Myrthil Tiller (2008-02-04 07:08:54) hozzászólására:
Tehát, a három említett dolog közül a mosogatást tartod hasznosnak.
:DDD

Kikapcsolásnak jó. Ha épp nincs ihletem, akkor elmosogatok. Közben pedig vagy kipihenem magam, vagy sorra ugranak be az ötletek.
De mivel a suliból kora este érek haza, nem biztos, hogy pont a mosogatásnak kellene nekiállnom....

Válasz Myrthil Tiller (2008-02-03 19:19:03) hozzászólására:
Szerinted is hasznosak az említett dolgok?

Válasz Crystalheart (2008-02-03 18:06:28) hozzászólására:
Oké, a farmerek világához nem értek:DDD

Az enyém is így van. Szerinte azt az időt, amit az írásnak szentelek, eltölthetném valami hasznosabb tevékenységgel is. Pl.: mosgatással, főzéssel vagy pénzkereséssel....

Válasz artur (2008-02-03 16:12:03) hozzászólására:

Az én anyám egy frászt félt engem, az időt félti, amit az írással töltök 🙂

Válasz Phoenix (2008-01-31 15:20:15) hozzászólására:
Na, ezt a nézetedet, szerintem, meg kellene változtatni. Hidd el, jó, ha belenéznek a félkészbe, talán építő jellegű kritikával jobbá is válhat, hamarabb is elkészülhet.
:-)))

Válasz ali baba (2008-02-01 11:02:20) hozzászólására:
Addig biztonságban is vagy, amíg be nem regisztrál ide a negyven rabló.
:-)))

Válasz Gunoda (2008-02-01 19:19:56) hozzászólására:
A szülők hisznek csemetéik tehetségében, de féltik őket a kudarctól, nem akarják, hogy csalódjanak, ezért van a furcsa viselkedésük, hozzáállásuk a témához...szerintem.

Válasz Gunoda (2008-02-01 19:19:56) hozzászólására:

Ha keresnék velük biztos ők is másképp látnák a dolgot, de ahhoz tényleg nagyot kellene kaszálnom. És akkor sem a műveimet becsülnék, hanem a pénzt... Sajnos tökéletesen elutasítóak ezzel szemben. Apa szimplán hülyeségnek tartja, anya pedig kiakadna, ha megtudná, mikről szólnak a novelláim. Egyszer megjelent pár cikkem egy helyi újságban. Azt se értékelték semmire. Mikor megkérdeztem, szerintük milyen, hogy tetszik, közölték, hogy ők nem értenek hozzá. Nem is Puliczer díjra kértem, hogy nevezzenek, hanem a véleményükre lettem volna kíváncsi. Hát...ők ilyenek... Azért köszi a bátorítást 🙂

Válasz Phoenix (2008-01-31 15:20:15) hozzászólására:

Hm, ez nálunk is így volt. Kénytelen voltam lakat alatt tartani a jegyzeteimet, hogy anyukám ne olvasgasson beléjük! És ezt én is roppantul utáltam, meg, hogy kinevetik az irodalmi ambícióimat.
A helyzet nálunk akkor változott meg, amikor elkezdtem műfordítani, és ebből csurrant-cseppent valamicske a konyhára, meg amikor a családom látta antológiában a novelláimat. Azóta bíznak bennem, sőt, bíztatnak!
Talán nálatok sem reménytelen az ügy! :))

Válasz Phoenix (2008-01-31 15:20:15) hozzászólására:

Nyugi, az én családomban sem ismeri senki az irományomat. Időpazarlásnak tartja anyám. Persze azt mindig mondja, hogy írhatnék egy könyvet, amiből meggazdagodunk, de amikro arra kerül a sor, hogy "semmittegyek" a gépnél, midig elé helyze valamit prioritásban... Így inkább "tanulok" és "dolgozom" itt. 🙂