Mindenki valami nagy titkot rkeres az álnevek mögött, holott sokszor nem így van. Én úgy lettem "ali baba", hogy éppen a keresztfiammal jászottam, és akkor fedeztem fel a Napvilágot. Csak "baba" akartam lenni, de láttam, hogy Bába van. Ézért maradtam klasszikus.
Válasz Myrthil Tiller (2008-01-31 12:42:13) hozzászólására:
Rólam senki nem tudja, hogy még mindig írok. Mikor kisebb voltam, még tudták és elnéző mosollyal vették tudomásul. Mások meg titokban beleolvastak a félkész műveimbe. Arrrghhh.... amit mérhetetlenül utálok! Nálunk sajna senki nem érdeklődik különösebben az irodalom vagy bármilyen művészet iránt, úgyhogy úgy kezelik, mint valami betegséget, amiből segíteni kell kigyógyulni...(úgy tűnik, én egy "baleset" vagyok :)) Szerintem azt hiszik, meleankólikus lesz tőle az ember, nem fog rendesen dolgozni és meg nem értett íróként egy bérelt padlásszobában fog éhen halni.
Én eddig a végén találtam ki a neveket, mert úgy is tudtam, hogy ki kicsoda. Amikor írtam, csak betűvel jelöltem a neveket. Így lett Z végtelenül szerelmes X-be! 🙂
Csak sajnos nem egyszer jártam úgy, hogy nem javítottam ki a végleges névre mindenhol. Persze, amikor más elolvasta, csak nézett és nem értette a történetet...
Megértem, miért szeretnéd arctalanságod megőrizni. Én is így vagyok vele.
A családomból csak édesanyámnak mondtam el, hogy elkezdtem írni. Első kérdése az volt, hogy mennyit fizetnek érte. Ezek után nem is erőltettem, hogy elolvassák az írásaimat.
Ráadásul most egy kis faluban lakom, nem messze onnan, ahol Leslie L. Lawrence született. A nagyszülei még mindig itt élnek, de nem mer erre eljönni, mert sokan zaklatták. Igaz, én még nem tartok itt - és lehet, soha nem is fogok -, de azt semmikép nem szeretném, hogy ebből a hobbiból a családomnak valamilyen hátránya legyen.
Én pont ezért nem adok nevet a szereplőimnek. De egy regényben ezt persze nem lehet megtenni, tudom. Én novellára "szakosodtam" 🙂 Régebben írtam hosszabb műveket, ahol nevet kellet adnom a szereplőknek, de valahogy borzalmasan zavart az írásban. Nem tudom, miért...
Az álnevemen egyébként nem gondolkodtam sokat. Szerintem a Phoenix misztikus és jól hangzó név. Amellett bizti nem találják ki belőle az emberek, kit takar. Még azok sem, akik jól ismernek. Tökéletesen elrejt, addig, amíg én magam úgy nem döntök, hogy felfedem magam. És végülis, számomra ez az, ami a leglényegesebb.
Én is mindig a regény szereplőinek a nevével vagyok bajban. Valami olyat szeretnék kitalálni, ami egyedi. Persze, ez nem könnyű.... 😀
Válasz Crystalheart (2008-01-28 19:36:24) hozzászólására:
A lent említett táborban piszokjó nevek vannak ám. Fel is fogom használni a nagy részüket tervezett (vagyis már mondhatom, hogy készülő, mert megírtam egy egész oldalt) regényemben. A szerzői jogokról még tárgyalunk 🙂
Válasz Zöld Zsázsa (2008-01-28 17:15:40) hozzászólására:
Ez a Crystalheart úgy adódott - mint már korábban leírtam egyszer -, hogy legyen valami, ami "heart", de nem egy rockzenekar neve. 🙂 És a paplovagomhoz (Diablo2) illett is. És egészen véletlenül kapóra jött a regényemhez is.
Nekem a regényem szereplőinek a nevét sokkal nehezebb kitalálni. Kell előszöris valami nem túl szokványos név. Fantasy könyvekben úgy néz ki, csak ezt a szempontot veszik általában figyelembe, és abból lesznek a világ legszokványosabb fantasykönyv-nevei... 😐 Na, én ilyet nem akarok. Hogy mennyit agyaltam pl. a barbár nevén, a Gorsarn-on! 😀
És az a vicces, hogy utólag megnézve, általában léteznek is olyan nevek, és már akkor is léteztek, és ott. 😛 Öhhöhö... 🙂
Válasz Myrthil Tiller (2008-01-28 07:38:26) hozzászólására:
Ez, hogy "gondolkodik" álnéven valaki, nem mindig azt jelenti, hogy napokig ül és töri a fejét :):):)
Én például (bár már kifejtettem egyszer 😛 ) egy játékhoz találtam ki a nevem, hogy Zsázsa, már hónapokkal előtte (ugyanis minden nyáron van egy tábor, ahol kibújunk a bőrünkből és valaki más leszünk, én voltam már ott Mungó, Missuna Mediterrana Dolorosa Assimetrica Felicita Espana Zog, Pifka Lou (királynő), Lettia, Zsázsa, Szederke, Súdra... és idén nyáron Triquetrumként indítom majd az életem, aki egy férfi...)
Szóval kitaláltam jól, és akkor mondta egy kedves ismerősöm, hogy nézzem meg ezt az oldalt. A név tehát már adva volt 🙂
Húh, de ez hosszú történet. Lehet, hogy másnak könnyebben ment, de én napokig gondolkodtam az álnéven.
A Myrthil-t viszonylag könnyen kitaláltam, mert mindenkép egy virág nevet akartam választani 🙂
A Tiller ötletét a szüleimtől kaptam. Ez egy angol szó, jelentése: földműves.
Terület - és vidékfejlesztést tanulok, ill. a nagyszüleimnek elég sok földjük volt. Igaz, mára már majdnem mindent eladtak. Mivel elég sok közöm van a földhöz, földműveléshez, ezért válaszottam ezt.
Meg azért, mert jobb ötletem nem volt 😀
Artur! Én maga vagyok a megtestesült ártatlanság!!! 😀
Válasz Zöld Zsázsa (2008-01-27 21:55:49) hozzászólására:
Krimiket ír, tehát Thriller:DDD
Válasz Myrthil Tiller (2008-01-24 21:57:51) hozzászólására:
A mirtusz az ártatlanság jelképe. Az esküvőn fehér mirtuszkoszorút volt szokás az ara fejére tenni, jelezve ártatlanságát. (Persze ki mondja meg, hogy tényleg... 😉 😛 )
Csak eszembe jutott, bocsi 🙂
És, ha szabad kíváncsiskodni, a Tiller miből jött? 🙂
Válasz Poppy (2008-01-24 20:44:06) hozzászólására:
A zárójelben azért ott van, hogy "és ami mögöttük van", persze nem kötelező elárulni.
🙂
Ok!
A nevem jelentése mirtusz. És a mirtusz virágból jött a nevem 🙂
Válasz Myrthil Tiller (2008-01-24 16:27:49) hozzászólására:
Nem arra vagyunk kiváncsiak, hogy a való életben Kovács Katalinnak hívnak vagy Nagy Juditnak, hanem hogy hogy találtad ki/meg az álnevedet. Olvastad, hallottad, láttál egy filmet, így hívták a barátnőd macskáját, stb. :))
Utolsó post: Filmek Legújabb tagunk: Yoco Legutóbbi bejegyzések Olvasatlan hozzászólások
