… A nő kilépett a ház ajtaján. A késő őszi napsütés beragyogta a fákat, a pázsitot, s különös fényeket varázsolt a nő mélyvörös hajába.
Egy pillanatra megállt, szoktatta szemét a természetes fényhez, beszívta az őszi illatokat, némán élvezte a kert sokszínűségét, a medence hívogató kékjét.
Fehér köntösét óvatosan, leheletnyi kacérsággal csúsztatta egyre lejjebb a vállán. Nem tudta, hogy valaki titkon figyeli. Figyeli azóta, hogy kilépett a házból. Hanyag eleganciával a műanyag kerti székre dobta törölközőjét, és mellé ejtette a köntöst is. Igazított a bikinijén, mely kiemelte formás fenekét, aztán jó pár percig állt a zuhany alatt. Élvezte, ahogyan a vízcseppek kis folyammá alakulnak, s alant csurognak testén.
Eközben a másik fél lassan már képtelen volt türtőztetni magát, hangtalanul nagyokat sóhajtott, s csendben várta a megfelelő pillanatot.
A nő lassú, kimért mozdulatokkal ereszkedett alá a medencébe, majd komótosan tempózni kezdett. A sokadik hossz után a hátára feküdt és csak lebegett a víz felszínén.
Felocsúdni se volt ideje, ahogy hirtelen valami, vagy valaki mellé csobbant a vízbe. Épp ki akarta emelni a fejét, mikor izmos karok átfogták a derekát s a felszínre emelték. Ösztönösen sikítani szeretett volna, de a férfi befogta a száját.
– Kívánlak, akarlak! Most! – suttogta rekedten az ismeretlen.
A nő szólni sem tudott, csak megbabonázva figyelte a férfit. Pont olyan volt, mint ahogy álmaiban elképzelte. Magas, napbarnított, égő tekintetű, vakító mosolyú. Olyan volt az egész, mintha álmodta volna. De ahogyan a férfi maga felé fordította, hosszú, izmos lábaival átkarolta, miközben a medence falához préselte, nagyon is valóságos bizsergések futottak végig a gerince mentén. Azért még kapálódzott, persze már csak illendőségből. Mégsem hagyhatta, hogy ez a vadidegen magáévá tegye.
Az idegen egyik kezével szorosan ölelte, a másikkal kissé hátra feszítette a fejét, majd belecsókolt a nyakába. A nő ekkor már tudta, hogy elveszett. Karajai, amikkel eddig próbálta eltolni a férfit, ölelésre váltottak, s ujjai beleszántottak a férfi rövid, barna hajába.
– Ne! Ezt nem szeretem! Inkább így! – tolta a háta felé a nő kezét.
Ez után lehúzta szájával a bikini egyik, majd a másik pántját is. A szabaddá vált területeket csókolta, harapta… Egyre észvesztőbben.
A nő feladta maradék ellenállását is, hagyta, hogy a férfi azt tegye vele, amit akar. Már ő is épp úgy kívánta az ismeretlent, mint ahogy az őt. Érezte a testének feszülő férfiasságot. Nem kellett sokáig várnia. A férfi szinte letépte a bikini felső részét róla, s hagyta alámerülni a medencében.
Szája a nő minden porcikáját bejárta. A nő mellbimbói megadóan simultak a férfi tenyerébe, szájába. Pont beleillettek.
A nő átadta magát a férfinak, kéjesen sóhajtva engedte, hogy odébb húzza, oda, ahol már az ő lába is leért. Akkor szembesült vele, hogy az ismeretlen legalább 30 cm-rel magasabb tőle.
Hamar lekerült a bikini alsó része is. Amikor a férfi belemarkolt az izmos fenékbe a nő sóhajtott, a férfi felnyögött, majd az eddig még rajta lévő úszónadrág ugyanarra a sorsra jutott, mint korábban a nő bikinije.
Senki és semmi nem zavarta az idillt. A férfi gyengéden felemelte a nőt, aki ösztönösen átkulcsolta lábával a férfi derekát, majd segített, hogy a férfi szerszáma mielőbb célt érjen.
Egy pillanatra összerándult, mikor a férfi beléhatolt, aztán elöntötték a gyönyör hullámai, ahogy testük eggyé olvadt. A férfi ütemesen mozgott, szorosan tartva a nőt, aki karmolta, harapta, tépte, csókolta a bőrét. A férfit ez egyre jobban izgatta, nem bírta ki, hogy ne harapja meg itt-ott partnerét.
– Én… hamarosan…. Mindjárt… – kezdett bele, de a nő ösztönösen is érezte, hogy közeledik a csúcs. Mindkettejüknek. Ujját a férfi szájára tette, majd egy csókkal tapasztotta be.
Szinte egyszerre értek a csúcsra. Lihegve, szemükben az elmúlt eksztázis varázsos fényével. A férfi lassan kiemelte a nőt, ölében vitte a partra, s gyengéden a napozóágyra fektette, majd ráterítette a törölközőt. Aztán kihalászta fürdőnadrágját a vízből, lehelt egy búcsúcsókot, s ahogy jött, úgy tűnt el.
A nő csak feküdt kábán, s azt hitte, álmodta az egészet. Arra, hogy mégsem álom volt, csak a mellén égő harapásnyom emlékeztette.
Olyan volt, mint egy álom. S ebben az álomban Te voltál a férfi, s én a nő.
5 hozzászólás
Várom az észrevételeket! 🙂
Megmondom őszintén prózát ritkán olvasok.de meg kell vallanom hogy e kis mű nagyon olvasmányos volt. Egyik sort a másik után olvasva szinte már vártam a következőt, hogy minél hamarabb megtudjam a történet végét. Szerintem jó.
Üdv Samu
Nagyon szépen köszönöm! 🙂 Ha már így belelendültél, ajánlom kedves figyelmedbe a többi művemet is! 🙂
Jó……….kissé vizuális tipus vagyok……….ezért nagyon jóóóóóóóóóóóóóó…………….:)))
🙂 hát én is…
köszönöm!