Útja végéhez ért.
Nem volt benne harag, se bánat.
Teljes ürességgel bámult a végtelenbe, s gondolataiban halvány emlékképek játszottak.
A város fényei lágyan simogatták arcát, és lenge szellő fújta szét minden reményét, amit az élet adhatott.
Fájt a tudat, hogy nincs tovább.
Enyhe félelemmel lépett közelebb a párkányhoz, ami elválasztotta Őt az örökkévalóságtól.
Tíz emelet.
Ennyi volt számára az élet.
Nem számított semmi más, csak hogy vége legyen.
Vége Mindennek.
Oly tisztának tűnt a pillanat, könnyednek, mintha megállt volna az idő.
Nem volt más hátra, döntött a sors felett.
Egy utolsó lélegzet… s csendben átadta magát a szárnyalásnak.
Nem szenvedett többé.
1 hozzászólás
Szia!
Jujj, nagyon beleéltem magam! A napokban olvastam, hogy megint emelkedik az öngyilkosok száma. Vajon főhősöd számára nem volt más megoldás? Tetszik, ahogy leírtad az utolsó pillanat állapotát.
Szeretettel: Rozália