Korgó hasa ébresztette fel. A park teljesen kihalt volt még, csak néhány kocogó rótta értelmetlen köreit a kitaposott homokúton. Szédelgő fejjel ült fel, kábának érezte magát az előző este elfogyasztott alkoholtól, vagy a kukából kiguberált romlott kajától, esetleg mind a kettőtől. A csípős reggeli levegő marta az orrát, ezért a kabátját felhúzta egészen az arcába, hogy valamelyest felmelegítse a leheletével. Nem volt boldog a tudattól, hogy egy újabb nap reggelére ébredt. Már évek óta minden este úgy terítette le a részegség, hogy biztos volt benne, ez volt az utolsó átpiált éjszakája. De valaki, vagy valami nagyon is életben tartotta. Nem nagyon értette mire is kapja minden áldott reggel ezt a lehetőséget, hiszen biztos volt benne, hogy sose érdemelte ki.
Belekotort a nadrágja zsebébe. Meg kellett állapítania, hogy szánalmasan eladósodott. Pénzt kellene keresnie. De vajon honnan? Ahhoz, hogy kiálljon koldulni még igencsak korán volt, és ahhoz is, hogy valamelyik haverját lenyúlja pénzzel. Talán a boltos kislány ad neki hitelbe. Hisz már máskor is előfordult, hogy ha nem volt nála pénz. Egy meleg kávét, egy kiflit igazán nem sajnált tőle sose. Mondjuk az a mogorva másik, az olyan, mint egy karót nyelt álszent, attól sose kért volna. De a fiatal, az nagyon rendes lány. És ő mindig pontosan meg is fizette, ha volt pénze. Mert ebben az egyben nem ismert tréfát. Nem mondja ő, hogy olyan fene becsületes lenne, de ha valakitől kölcsönkért, az volt az első, hogy megadta a tartozását. Még akkor is, ha egy árva garasa sem maradt. Legfeljebb újra kölcsönkért. Mert hát itt az utcán, ez így ment.
A kisbolt előtt a kávét szürcsölgetve gondolataiba révedt. Rossz érzések kerítették hatalmába. Olyan érzések, amik évek óta nem nyomasztották. Valamiért hirtelen a családjára gondolt. A feleségére és a lányára. Mi lehet velük? Milyen rég is….már oly sok év telt el, hogy megszámolni sem tudja. Mintha hiányoznának. Az egész régi élete. Mintha egy film kockái merednének pupillájára. Mintha valahol, régen látta volna ezeket a képkockákat. Boldog, fiatal pár, apró gyermek, hangos kacajok. Egy másik élet, egy másik életből.
Egy koszos kéz zökkentette ki merengéséből. A hideg ellenére a kéz tulajdonosán csak egy vékony pulóver, egy koszos nadrág és két lukas cipő volt.
– Adj már egy cigit – kezdte a férfi mindenféle köszönés helyett. Még sose látta ezelőtt. Tudná, ha látta volna. Egy ilyen arcot nem lehet elfelejteni. A borosták közül kitüremkedő sebhelyek féloldalasra torzították a férfi amúgy is groteszk benyomást keltő arcát. Rémisztő és egyszerre figyelemfelkeltő tekintete, vonzotta és taszította a vele szemben állót.
– Nincs cigim. Elfogyott. Keres más balekot – morogta és megpróbálta kikerülni a fura idegent, aki egy gyors mozdulattal a háta mögé került. Először nem is tudta mi történt. Csak a meleget érezte a hátán. Ahogy lassan halad végig a gerince mentén a dereka felé, majd ott szétterül. Egyre forróbb és égetőbb lett, már-már elviselhetetlen. Aztán mintha elvágták volna, hirtelen érthetetlen zsibbadás tört rá. És fáradság. Le akart feküdni. Pihenni. A föld hirtelen közeledett felé és keményen nekiütközött.
Még látta a feleségét dühödten kiabálni, de az arca furcsán egybemosódott egy ismeretlen férfi sebhelyes képével, még hallotta a lánya kacagását, amely kellemetlen karcossággal hasított a fejébe. Érezte a bordái közé fúródó lukas orrú cipőt, a kabátját rángató markok szorongatását, és a hangot, amely vízhangzott körülötte – Még egy tetves cigije sincs ennek a baromnak!
6 hozzászólás
Ez mellbevágó volt, azt már nem is írom, hogy tetszett.
Egy Alex fan-club tag: Mistletoe
Köszönöm Mistletoe…ez jó volt 🙂
Jól megírt rémség…
Egy cigiért leszúrták…?
Bár már nem kétlem, hogy ilyen is van…
Néha ennél kevesebbért is…sajnos.
Örültem, hogy itt jártál.Alex
Alex!
Ejnye… mintha ígértél volna valamit?:) Azt hittem, mire újra itt tudok lenni, csupa vidámságot találok nálad.
Mit is írhatnék? Újat nem tudok. Minden írásod vetekszik a legjobbakkal, s mind csendesen árulkodik kifinomult szociális érzékenységedről. Döbbenetes, amilyen játszi egyszerűséggel át tudod adni a legborzalmasabb pillanatokat.
S igen, egy szál cigiért… S volt, hogy egyetlen szem gesztenyéért. Azt a történetet is az élet írta, valamiért mégis voltak hitetlenek. Ez csupán egy gondolat volt általam írt prózáról.
Hiteles, teljesen rendben van.
De most már esdeklem a vidámságért, mosolyért.:))))
Szeretettel Rita
szia Rita! Dolgozom az igéretemen. Mert amit megigértem, azt meg is tartom..addig meg egy kis türelmet kérek 🙂
És örülök, hogy visszatértél!
Alex