Kedves sailor! Nagyon szépen köszönöm 🙂 Hangulatok-hangulatok. Szép estét kìvánok! Szeretettel: Alkonyi

Kedves Madár! Igazán kedvesek soraid. Örülök,hogy tetszett ìrásom 🙂 Szeretettel: Alkonyi

Köszönöm szépen 🙂 Szeretettel: Alkonyi

Kedves leslie! Köszönöm soraidat:) Amolyan ábrándok. Vannak természetesen szomorkás ábrándok és boldogak is 🙂 Örülök,hogy olvastál. Szeretettel : Alkonyi

Szia leslie! Nagyon jól leìrod az érzést amiről szól a versem. Mikor már nincs igazán nagy fájdalom, érzi az ember hogy el kell engednie a gondolatait, és átlépni rajtuk. És valahogy egyszer elérkezik az a hely, tér, idő mikor már nem kell gondolkozni, csak örülni a "van" állapotának. 🙂 Örültem jöttödnek:) Szeretettel: Alkonyi

Kedves Szabolcs! Köszönöm soraid. Érdekes hangulatok járták táncukat,mikor ìrtam ezt a verset. Szeretettel: Alkonyi

Kedves Árvai Emil! Örülök, ha érezhető a hangulat, amit szerettem volna átadni az olvasó számára 🙂 Köszönöm! Üdvözlettel: Alkonyi

Tisztelt pusztai! Mosolyt ébresztő alkotás, egy mosolyt élesztő nagyszerű alkotótól. Tisztelettel: Alkonyi

Ha egy különírt szókapcsolat („Belső monológ”) olyan utótagot kap, amely az egészhez járul, az egyébként különírandó előrészt az új alakulatban egybeírjuk, és ehhez az utótagot (a szótagszámtól függetlenül) kötőjellel kapcsoljuk. Itt magát ezt a gondolatot,mint egy nagy légörvényt hoztam be az "ez" kifejezésben. Valami olyan erő, talán a sorstól származik amit nem...

Szia Madár 🙂 Igen tudatos 🙂 Hervadó” valamilyen képességre, rendeltetésre vonatkozik, a(z) ligetek nem vagy nem pusztán pillanatnyi cselekvést, tevékenységet végez, illetve folyamatot átél, elszenved.