Hajnal volt szìnes virágok az égen,
dallamosak pirosak,zöldek, kékek.
Fagyott csend ült lélek ablakán,
mint égő csók kopár föld talaján.
Csillagok a fátylak tavaszán,
Összeborult álmaink tegnapján.
S ott néztem az égi bál forgatagát,
egyedül vihart ébresztő pillanaton.
Elhallgatott a dal,
azon a bús hajnalon.
5 hozzászólás
(Szíven) Ütős.
(üdv: ÁE)
Kedves Árvai Emil!
Örülök, ha érezhető a hangulat, amit szerettem volna átadni az olvasó számára 🙂
Köszönöm!
Üdvözlettel: Alkonyi
Szia Alkonyi!
Ez nagyon tetszett!
"Csillagok a fátylak tavaszán,
Összeborult álmaink tegnapján.
S ott néztem az égi bál forgatagát,
egyedül vihart ébresztő pillanaton."
Gratulálok!
Szeretettel.sailor
Szia Alkonyi!
Hát igen…elmerengős sorok. Akár csukott szemmel is olvasható…
grat, üdv
leslie
Szia!
Ütős, hangulatos versedhez
szeretettel,
elismeréssel gratulálok!
Zsuzsa