Belsőmonológ-ez,
arctalan, s szelìd.
Valahogy ìgy volt ez mindig,
szerettek, s elhajítottak.
Mint érthetetlen fehér holdat
mikor aludni tér.
Ilyen ára van az egyedüllétnek.
Dalaid hervadóligetek csendje,
valahogy ìgy volt ez mindig.
Eldobott elhagyatott tükre
régi fénylőtavak bársonyának.
Most hogy újra látlak,
érzem az erejét földi elmúlásnak.
6 hozzászólás
Szia Alkonyi! Ezen soraid is remekül sikerültek. A belsőmonológ és a hervadóligetek egybeírás tudatos? Mindenképpen jó kifejezőeszköz..
Ha egy különírt szókapcsolat („Belső monológ”) olyan utótagot kap, amely az egészhez járul, az egyébként különírandó előrészt az új alakulatban egybeírjuk, és ehhez az utótagot (a szótagszámtól függetlenül) kötőjellel kapcsoljuk.
Itt magát ezt a gondolatot,mint egy nagy légörvényt hoztam be az "ez"
kifejezésben. Valami olyan erő, talán a sorstól származik
amit nem szerettem volna egy tartalmasabb kifejezésbe helyezni.
A "hevadóligetek" nem azt jelenti amit az olvasó pont elolvas.
Ez egy emlék is lehet, akár egy nagyobb szakasz az ember életében.
Ami most nem tudni meddig is tart, pont hova is vezet.
Annyi biztos,hogy jelentésében egy melankólikusabb helyzetet ábrázol.
Örültem Neked 🙂
Szeretettel: Alkonyi
Szia Madár 🙂
Igen tudatos 🙂
Hervadó” valamilyen képességre, rendeltetésre vonatkozik, a(z) ligetek nem vagy nem pusztán pillanatnyi cselekvést, tevékenységet végez, illetve folyamatot átél, elszenved.
Felfoghatatlan eme belső szónoklat…
Elhajítottak? Így lesz ez mindig?
Eldobott egyedüllétek elhagyatott
tükre kopott kacat, érezd újra
a földi elmúlások erejét, s kacagj!
Nagyon tetszik, kérem!
"Valahogy így volt ez mindig,
szerettek, s elhajítottak".
Hát igen, sokunk drámája ez.
Ismét szépet alkottál.
Szia Alkonyi!
Kitűnő, szép vers ez is.
Gratulálok:
Zsuzsa