Szia Nusi! Komoly témát hoztál elénk. Szegénység - gazdagság. Emberi odafigyelés, szeretet - nemtörődömség párhuzamát. Mindkét történet önmagában is megérne egy misét. Több kifejtést, hangulatfestést. Nem rossz írások, határozottan nem rossz írások. 🙂 Jó volt olvasni! Ella

Hát ez nagyon jó! Jó kis szóviccekkel tarkítva adtad elő ezt a nagyon is kemény világot, életet, amit a hajléktalanok élnek, és ami egy szállón történik. Gratulálok! Nem találok benne kivetni-, javítanivalót. 🙂 Ella

Szia Sam! 🙂 Ahogy végigolvastam a kommenteket, egyetértek minddel. Furcsa a történet, amit elénk hoztál. És igen, nem a jelzőhalmozástól lesz feszültség, ív egy írásban. 🙂 Az a szürkés, meg szépia, amit Profundis is említett. A szépia nem barna színvilágú kép? Az hogy lesz szürkés? 🙂 "Körülnézett, s csak egy hatalmas, sivár...

Kedves Rita! Örülök, hogy tetszett, és megérintettem vele valamit az emberek lelkében. 🙂 Barátsággal, Ella

Szia Szusi! Igen, ezen én is elgondolkodtam utólag, hogy nem tudhatja, mi az a kaja, a sistergés, az illatok, az evés. Hisz vadiúj. De. Egyrészt mikor ezt írtam fél éve, ilyenekre még nem figyeltem, átírni pedig nem szeretném. 🙂 Másrészt: "Úgy emlékszem tanulmányaimból, ez igen magas értéket képvisel errefelé." Tehát...

Kedves Samuel! Köszönöm, hogy itt jártál, olvastál, értékeltél. 🙂 Jól esik a dícséreted, hogy tetszik az írásom. Bár a klasszikustól még messze vagyok, de remélem, lesz akkora szerencsém és tehetségem, hogy egyszer ismert legyen a nevem. Talán épp ezzel a pénzes történettel indultam el utamon. :)))) Ella

Kedves Kata! Nem szokott zavarni, ha másképp látják az írásaimat, mint ahogy én elképzeltem. 🙂 A visszacsatolások viszont sokat segítenek abban, hogy jobban tudjam a későbbiekben kifejezni magam, és átadni az érzelmeket, gondolatokat egy-egy novellában. Úgyhogy szívesen veszem őket akár pozitív, akár negatív. Legfeljebb nem fogadom el. 🙂 Köszönöm a véleményed...

Kedves Kata! Jól esik a véleményed. Tudván, hogy egyébként Te hogy írsz (az a bizonyos háborús Karácsony, bevallom, mást még nem olvastam Tőled), különösen elismerőnek tekintem szavaid. Este tervezem, hogy feltöltök egy újabb írásomat. Nem sok van még, de azért néhány igen. És várom a kritikus hozzászólásokat, na meg persze a...

Kedves ALion! Torokszorító történetet hoztál elénk. Elidegenedés, társas magány. Oda nem figyelés. Az, hogy pedagógus-család gyereke a főszereplő, csak külön fájdalmasabbá teszi a történetet. Látván az évszámot (2002), még jobban megdöbbenek. Már akkor is? Nem csak napjainkban vannak ilyen ("értelmiségi") családok? Milyen felnőttek válhatnak ezekből a kölykökből? Milyen társadalom lesz...

Kedves Kata! Igaziból elhagyható gondolatnak kizárólag a receptkönyveset érzem, amit jeleztem is. 🙂 Most újra átfutottam az írásod, és úgy látom, a napi bontást én ítéltem meg rosszul, nincs itt semmi összekeveredve benne. Az elsőre is egyértelmű volt egyébként, hogy egy valós napló alapján írtad meg, csak én értettem félre a napokon...