Adam hirtelen felriadt lidérces álmából, majd első gondolataként az ötlött fejébe, hogy akármiylen szörnyű is volt álma, nincs miért aggódnia. Tapasztalta ugyanis, hogyha iylen történik, édesanyja, hallva „hangos ébredését”, hamarosan ott lesz, hogy megvigasztalja.
Ám ahogy magához tért pillanatokkal később, valami szörnyű dolog villant át az agyán:
Körülnézett, s csak egy hatalmas, sivár pusztát látott maga előtt. Egy hangtalan, szépiaszínű, szürkés, holt tájat, ahol mintha megállt volna az idő, bizarr mozdulatlanságában. Sehol egy állat, vagy élő növény a látóhatáron, sehol egy színadó fénysugár mely reménnyel kecsegtethetett volna számára. Csupán egy-két elhalt fa árválkodott néhol. Elhűlten tekintett körbe a lepusztult világon, keresve bármit halálra vált tekintetével, melyben elméje megvetheti a lábát, ebben a nyomasztó légkörű világban, utolsó esélyként, mielőtt eluralkodik rajta a kétségbeesés.
Felállt, megtéve első, ijedt lépéseit , ezen az ellenséges pusztán, s a távolba tekintett, ijedt arcával, s a távolban hegyeket pillantott meg, s felettük a háborgó, villámló sötétséget, melynek felhői az egész eget beborították. Megszeppenve bandukolt tovább, amerre a lába vitte, s reményvesztettségét sírásra-álló szája tükrözte leginkább.
Úgy tűnt, hamarosan egy nagyobb gödör széléhez ér, s valami, mintha azt súgta volna : eddigi rövid útja máris elérte egy jelentős pontját. Ahogy egyre közelebb haladt, lassan bepillantást nyert a mélyedésbe, meglátva annak szörnyű tartalmát: számos lény csontváza terült el lábai előtt, egész halmokban.
Eddigi félelmét és kétségbeesettségét borzasztó nagysággal fokozta a szörnyű látvány, amelyek lassan az őrületbe kergették. Végső reményvesztettsége miatt fájdalmas kiáltásban tört ki:
17 hozzászólás
Szia!
A sok jelző a szavak elé téve még nem biztos, hogy a kellő hatást váltja ki. Sőt! Ha nagyon halmozod őket, mint ebben az alkotásban, akkor az ellenkezőjét éred el. Feszültséget a történet folyamata adhat.
Úgy érzem olvasás közben, mintha rá akarnál beszélni, hogy tétova legyek, és ijedt, de nekem ez így nem megy. Inkább reklámízű, marketingszagú a dolog. Persze, ez csak az én véleményem, és korántsem biztos, hogy igazam van.
Maga a történet viszont érdekel. Érdekel, mit szeretnél üzenni? Várom a folytatást, ha van. Ha nincs, akkor viszont nem foglak érteni. Ez azonban az én bajom, nem a tiéd.
Szia!
Sajnos én is hasonlókat tudok mondani. A mennyiségi felhalmozás nem igazán hatásos, mert értelmeznie kell az agynak, nehézkessé teszi. Javasolnék rövidebb, egyszerűbb szerkezetű mondatokat és kevesebb jelzőt. Egy főnévhez egy, ritkán két jelző. Mondatonként max két jelzői szerkezet. Ugyanezt a hibát követtem el én is, onnan tudom. Vigyázz a jelzők hangulatára: "hangtalan, szépiaszínű, szürkés, holt táj" – egyrészt négy jelző egymás után, másrészt a szürkés, holt mkást sugall, mint a hangtalan, szépiaszínű (nem szürkés?). Ha a hangtalannak van jelentősége, akkor máshol sződd be a sztoriba. A szürkés bizonytalanul hat, szürke és kész. A mozdulatlanság miért bizarr?
Elnézésedet kérem a negatív hozzászólásért! Jószándék vezérel, én is követek el jócskán hibákat. Légyszi írd meg, akár privátban is, ha zavar és akkor törlöm ezt a kritikát.
Barátsággal Profundis
Kedves kommentelők! (Mivel, nagyjából azonos hozzászólást írtatok, így, ha nem probléma öszegzett választ adnék a két kommentre.)
Az építő, a pozitív és a negatív, de értelmes kritikák nem zavarnak, amiket önök írtak ez esetben, szerintem közel sem az értelmetlen szitkozódó, vagy ahhoz hasonló kritikák közé tartozik, sőt… még igencsak kezdő vagyok, tehát hibák nyílván előfordulnak tehát ezért sem gond, ha egyelőre problémák vannak az írásaimmal. Azt viszont kissé furcsállom, hogy pozitív kommentet itt nem kaptam, mint pl. más hasonló oldalakon.
Lehet, hogy a negatív kezdés miatt nem kaptál dicséretet. Elnézésedet kérem, mert, ha kezdő vagy, akkor nagyon is ígéretesnek mondanálak.
Gratulálok az írásodhoz, nagyon is jónak tartom és javaslom, hogy írj sokat. Kevés oldalon lehet dicséreten kívül mást hallani, inkább agyonhallgatják az embert.
Remélem még sok pozitív kommentet fogsz kapni.
Barátsággal Profundis.
Konkrétan az első publikált műveim közt szerepel ez is, szóval nem igazán csodálkozom, ha pl. a ti írásaitokhoz képest meglehetősen "kezdetlegesnek" hat. Azonban nagyon köszönöm a kritikákat újfent.
Szia!
Olvasd figyelmesebben a hozzászólásokat kérlek! Szó sincs sehol arról, hogy kezdetleges volna az alkotásod. Egyébként, két vélemény még nem lehet teljesen mérvadó. Írtam, várom a folytatást. Ez is azt jelenti, hogy számomra nem írsz érdektelenül.
Szia!
Valószínűleg éppen ön értett félre valamit, mivel csupán azt írtam, hogy szerintem valószínűleg kezdetlegesek a műveim az önékéihez képest. Folyatása ennek a műnek erősen kétséges, mivel egészen más terveim vannak, de írásaim még bőven fognak "szaporodni" az oldalon.
🙂
A folytatás nem feltétlenül ennek az alkotásnak a folytatása. Ha többet is olvashatok, akkor visszatérek ide, és lehet, ezt is jobban be tudom majd fogadni. A tegeződésért elnézést. A Napvilág íróklubon ez szokás, de ettől el lehet térni, ha kéri valaki.
Üdv.: Artúr
Nekem is kényelmesebben állna a tegeződés :), csak mivel nemrég regeltem ide, és amúgy is jóval fiatalabb vagyok, így gondoltam…
Üdv.: Sam
Akkor nyugodtan tegeződj itt az oldalon. Ezen senki sem fog megsértődni. Meg fogod te is találni az olvasó és rajongó táborodat. Szerintem, nem írsz rosszul. Attól, hogy még nem értelek, nem jelenti azt, hogy nem irodalom, amit művelsz. Ne add fel. Sok sikert kívánok!
Üdv.: Artúr
Nagyon köszönök mindent :)!
Sam, ha valakinek fantáziája van az már félig nyert. Akkor már csak leírni kell megtanulni a lehető legtökéletesebben. Tanulni soha nem szégyen. Azt írod fiatal vagy. Az jó! Van időd. Ha van kitartásod is az íráshoz, akkor nyertél. Mindenki kezdte valahogy. Te érdekesen kezdted. Kerüld a nagyon hosszú körmondatokat. Követhetőbb a történet, ha tagoltabb.
Kecsegtetett volna számára/itt felesleges a volna számára, hisz nyilvánvaló az alany/
csupán egy-két fa árválkodott, néhol /a néhol szintúgy nem kéne, hisz ha egy-két fa árválkodott, abban már benne van a néhol./
Ha azt hiszed nekem nem írtak ilyeneket, akkor tévedsz. Igazuk volt. Az ember a saját írását másképp látja, mint a külső olvasók. Akik segítő szándékú kritikát írnak azokat becsüld meg. Olvasnak téged, ami a legfontosabb, és nemcsak, hogy olvasnak, hanem még segíteni is szeretnének, ami rohanó világunkban nem kis dolog.
Konkrétan 21 éves vagyok, de ez "szerencsére" nem jelenti azt, hogy különösebben rá is érek. "Szerencsére" van munkám, barátnőm stb. így elég sok időm, így elég sok időm "elmegy", de emellett persze próbálok időt szakítani az írásaimra is.
U.i.: Nagyon örülök a visszajelzéseknek, köszönöm a figyelmeteket és a visszajelzéseket :)!
Szia Sam! 🙂
Ahogy végigolvastam a kommenteket, egyetértek minddel. Furcsa a történet, amit elénk hoztál. És igen, nem a jelzőhalmozástól lesz feszültség, ív egy írásban. 🙂
Az a szürkés, meg szépia, amit Profundis is említett. A szépia nem barna színvilágú kép? Az hogy lesz szürkés? 🙂
"Körülnézett, s csak egy hatalmas, sivár pusztát látott maga előtt." Ha körülnézett, akkor nem maga előtt látott pusztát, hanem körben, mindenütt. 🙂
Meg még néhány ilyen apróság. 🙂
Egyébként úgy kezded a novellát, hogy (Részlet) – így jogos Artúr kérése-kérdése, hogy szeretné a folytatást, hogy érthető legyen a mondanivaló. De ha nincs folytatás, és nem is tervezed, akkor szerencsésebb lett volna enélkül nyitnod az írásod. 🙂
De én is azt mondom: ha van kedved, írj sokat, olvassuk, segítünk, aztán meglátod, érdemes-e ezen a vonalon komolyabban elindulnod. 🙂
Ella
Kedves Ella!
A jelzőhalmozást már többször megfigyeltem Rejtő Jenőnél is, bár persze nem gyakorta… ettől függetlenül jobban odafigyelek majd erre legközelebb. A szépia és a szürke egyszerre hat, tehát a kettő egyvelegét szerettem volna így jellemezni és így nem csak az egyik vagy a másik hat, hanem mindkettő.
Köszönöm a segítséget :)!
Szia!
Nekem tetszett a történet. Olvastam a kommentekben, hogy 21 éves vagy. Egy számomra kedves író egyszer azt írta: "Ha valaki naponta másfél órát ír, jó íróvá válik." Nos, valahol itt rejtőzhet a titok nyitja. Gyakorlat teszi a mestert. Szóval ha rendszeresen írsz, és figyelembe veszed a nálam jobban hozzáértők hozzászólásait, célba érhetsz.
Üdvözlettel: Tibor
Kedves Tibor!
Köszönöm a biztatást, a napi másfél óra meglesz…legalább! 😀