Nagyon hangulatos. Az utolsó sort, ha nem haragszol meg, talán így írnám át: "Nem szívesen, de ilyen a világ, kortyolgassunk hozzá finom, forró teát." Vagy valami hasonló... 🙂

A félelem, mely megóvja életedet. Szép gondolat! Ez a téma megérne egy külön verset is. 🙂

Köszönöm! 🙂

Gabe, hm... 😀

Köszönöm, Kankalin, hogy püfölésemet is megnézted. 🙂

Ó, igen... elolvasva újra a vers címét, hogy erre nem gondoltam... Így már értem, és tartalmilag így tökéletes! Köszönöm a reagálásodat!

Mondókaszerű (maximálisan pozitív értelemben, a ritmusára értve!!), dallamos. Én tartalmilag megfordítanám az utolsó versszak 2-2 sorát ekképp: "Egy madárka akkor ablakomra ül, éjjelente olykor csendesen fütyül."

Köszönöm az ajánlásokat, Gabe! 😀

Köszi, megfogadom a tanácsodat. Általában így szokott menni, másokat olvasva jobban megjön az ihlet. De ha mégsem... akkor sem épp időpocséklás másokat olvasni, ezen az oldalon meg pláne. 🙂

Jönnék én, de nincs mit hoznom. 🙁