Nagyon hangulatos. Az utolsó sort, ha nem haragszol meg, talán így írnám át:
"Nem szívesen, de ilyen a világ,
kortyolgassunk hozzá finom, forró teát."
Vagy valami hasonló... 🙂
Mondókaszerű (maximálisan pozitív értelemben, a ritmusára értve!!), dallamos. Én tartalmilag megfordítanám az utolsó versszak 2-2 sorát ekképp:
"Egy madárka akkor
ablakomra ül,
éjjelente olykor
csendesen fütyül."
Köszi, megfogadom a tanácsodat. Általában így szokott menni, másokat olvasva jobban megjön az ihlet. De ha mégsem... akkor sem épp időpocséklás másokat olvasni, ezen az oldalon meg pláne. 🙂
Nagyon hangulatos. Az utolsó sort, ha nem haragszol meg, talán így írnám át: "Nem szívesen, de ilyen a világ, kortyolgassunk hozzá finom, forró teát." Vagy valami hasonló... 🙂
A félelem, mely megóvja életedet. Szép gondolat! Ez a téma megérne egy külön verset is. 🙂
Köszönöm! 🙂
Gabe, hm... 😀
Köszönöm, Kankalin, hogy püfölésemet is megnézted. 🙂
Ó, igen... elolvasva újra a vers címét, hogy erre nem gondoltam... Így már értem, és tartalmilag így tökéletes! Köszönöm a reagálásodat!
Mondókaszerű (maximálisan pozitív értelemben, a ritmusára értve!!), dallamos. Én tartalmilag megfordítanám az utolsó versszak 2-2 sorát ekképp: "Egy madárka akkor ablakomra ül, éjjelente olykor csendesen fütyül."
Köszönöm az ajánlásokat, Gabe! 😀
Köszi, megfogadom a tanácsodat. Általában így szokott menni, másokat olvasva jobban megjön az ihlet. De ha mégsem... akkor sem épp időpocséklás másokat olvasni, ezen az oldalon meg pláne. 🙂
Jönnék én, de nincs mit hoznom. 🙁