Szia!
Végre egy hullámzó, ritmikában és dinamikában, képi megjelenítésben tökéletes alkotás!
Többszörös alliterációid nagyon tetszettek :-)))
Gratulálok Alberth!
Üdvözlettel: Dorys May
Van, mit leírni lehetetlen, s nem is kell. Mégis úgy gondolom, jelen versed is vallomás. Sorok között, ritmusokban, hangulatban, az ismét megjelenő egymásnak feszülés, paradoxon képek mögé bújtatod és a látó szemnek láttatod szerelem-sorsod. Van, amit nem kell szavakba önteni András. Akinek szántad, biztosan megérti.
Üdv. : Dorys
Mit mondhatna az az ember, kit váratlanul ér el a szerelem, szinte alattomosan kúszik, s fonja át szívét. Mire feleszmél, már lángban áll önmaga is. Te is.
Ezt remekül megfogalmaztad, a Vonzás - Taszítás kettőssége itt is megjelenik, valamint a metaforisztikus, képi megjelenítésed, hasonlataiddal ismét el tudtad azt mondani, amit...
Kedves András!
Gyönyörű képek fonják át a versedet. Csöndes vallomás, mélyről feltörő, és lassan alákúszó lávafolyam. Egyedül ülsz a hegy tetején, az éj idején, s a Hold kékes fényénél lelki szemeiddel nézed azt, ki most távol van, mégis magadénak érzed.
Hiszen súgó szavait hallod még.
Csodálatos a versed, köszönöm, hogy megosztottad velünk.
Szeretettel:
Dorys
Kedves András!
Gyönyörű, lirai szerelmes vers. Úgy gondolom, az ilyen perceket a legnehezebb leírni.
A versednek oly íve van, mely a Földről indul, s egészen az ég szférái közé ível, hogy az ott megélt csoda után ismét visszatérjen a virágot bontó éj csillagai alá.
A metaforák, hasonlatok, folyamatosan jelen vannak, képi megjelenítésed...
Kedves András!
A vonzás-taszítás kettőssége, a mély fájdalom tükre, a lélekharang fájdalmas hangja, melyet zenei ütemessége átfonja versedet. A képek, metaforák, hasonlatok fájdalmasan szépek. Egyszerre kiálltás és halkan elsuttogott vallomás, valamint a végén egy csöndes lemondás, melyet mégis az ár sodrása visz.
A vers amilyen gyönyörű, annyira fájdalmas is...
Köszönöm, hogy...
Stílusod egyedi, egyéni. Egyszerre vonul fel benne az emberi ösztöntűz, mely mindvégig táplálja és folyamatosan vezet a dimenziókon keresztül. Az eleinte népi motívumokkal tarkított leírás, a jelen síkja, majd folyamatos fokozás mellett fölfelé indul és ragad el képzelet. A sejtetés - Bert személyében -, tovább fokozta bennem azt, hogy...
Szia! Végre egy hullámzó, ritmikában és dinamikában, képi megjelenítésben tökéletes alkotás! Többszörös alliterációid nagyon tetszettek :-))) Gratulálok Alberth! Üdvözlettel: Dorys May
Szia András! A vágy-harca, s annak egyik arca az, mit itt elénk társz. A hasonlataid találóak, kifezezőek. Tetszett. DM.
Van, mit leírni lehetetlen, s nem is kell. Mégis úgy gondolom, jelen versed is vallomás. Sorok között, ritmusokban, hangulatban, az ismét megjelenő egymásnak feszülés, paradoxon képek mögé bújtatod és a látó szemnek láttatod szerelem-sorsod. Van, amit nem kell szavakba önteni András. Akinek szántad, biztosan megérti. Üdv. : Dorys
Hmm...nem csupán élni, lélegezni, de megélni az életet 🙂 Jó célkitűzés 🙂 D.
Valóban zenél a versed, színekkel, szavakkal. Ritmusát ennek a szín-táncnak te adtad. Szeretem, ha egy vers hullámzik. Tetszett. D.
Mit mondhatna az az ember, kit váratlanul ér el a szerelem, szinte alattomosan kúszik, s fonja át szívét. Mire feleszmél, már lángban áll önmaga is. Te is. Ezt remekül megfogalmaztad, a Vonzás - Taszítás kettőssége itt is megjelenik, valamint a metaforisztikus, képi megjelenítésed, hasonlataiddal ismét el tudtad azt mondani, amit...
Kedves András! Gyönyörű képek fonják át a versedet. Csöndes vallomás, mélyről feltörő, és lassan alákúszó lávafolyam. Egyedül ülsz a hegy tetején, az éj idején, s a Hold kékes fényénél lelki szemeiddel nézed azt, ki most távol van, mégis magadénak érzed. Hiszen súgó szavait hallod még. Csodálatos a versed, köszönöm, hogy megosztottad velünk. Szeretettel: Dorys
Kedves András! Gyönyörű, lirai szerelmes vers. Úgy gondolom, az ilyen perceket a legnehezebb leírni. A versednek oly íve van, mely a Földről indul, s egészen az ég szférái közé ível, hogy az ott megélt csoda után ismét visszatérjen a virágot bontó éj csillagai alá. A metaforák, hasonlatok, folyamatosan jelen vannak, képi megjelenítésed...
Kedves András! A vonzás-taszítás kettőssége, a mély fájdalom tükre, a lélekharang fájdalmas hangja, melyet zenei ütemessége átfonja versedet. A képek, metaforák, hasonlatok fájdalmasan szépek. Egyszerre kiálltás és halkan elsuttogott vallomás, valamint a végén egy csöndes lemondás, melyet mégis az ár sodrása visz. A vers amilyen gyönyörű, annyira fájdalmas is... Köszönöm, hogy...
Stílusod egyedi, egyéni. Egyszerre vonul fel benne az emberi ösztöntűz, mely mindvégig táplálja és folyamatosan vezet a dimenziókon keresztül. Az eleinte népi motívumokkal tarkított leírás, a jelen síkja, majd folyamatos fokozás mellett fölfelé indul és ragad el képzelet. A sejtetés - Bert személyében -, tovább fokozta bennem azt, hogy...