És ott maradnak csakúgy eldugottan,
csendben várnak, s az eső ugyanúgy
kelti életre a ragyogást, mintha
szemük lenne, s látnák nincs kiút…
Múlt képei zuhognak át gyorsan
e pillanatnyi eszméletében
a játszi fény – a megtapinthatatlan -,
s anyag nászának, mint távoli ének,
amikor szél markol a fák lombjába,
s bánat hajol ránk, csontos az arca,
didergő lelkünkön át néz a tájra
az örök vívók, s elbukottak harca,
a szél ekkor már tarkóig hatol,
égmorzsák zuhannak félelmeinkre,
kimúlt tetemünkön lelket puhatol
a kérdés, s billogozott életünkre
permetez lassan, estre hangoltan,
kioltja sorban a virágokat,
minden feledett vágyunk – a holdban -,
hiába küzdött, nem talált kiutat…
20 hozzászólás
Ismét szép verset alkottál.
Szeretettel: Rozália
Kedves András!
Egy elbűvölő, és egyben eldogondotató vers. Mikor az ember olvassa, valami különös érzés fogja el, valahogy nem tudja megmagyarárni. De eggyáltalán, muszaj az embernek,mindig mindent megmagyarázni? Néha annak is elégnek kell lenni, szép volt, és jól éreztem magamat mig olvastam. Kész.
üdv Toni
köszönöm, Rozália
örülök, kedves Toni és köszönöm:)
üdv: András
Kedves András!
Szép a versed, elgondolkodtató hangulatképeket hordoz.
Üdv.: Alberth
Szia András!
Szép a vers nagyon,szépen írod a -" az örök vívók, – s elbukottak harca," súlyos mondanivalók.Gratulálok.
Szeretettel:hova
Szia András!
A vágy-harca, s annak egyik arca az, mit itt elénk társz.
A hasonlataid találóak, kifezezőek.
Tetszett.
DM.
örülök, hogy tetszett, kedves Alberth
köszönöm, kedves Hova
köszönöm, kedves Dorys
Időzni nálad mindig érdemes!"égmorzsák zuhannak félelmeinkre" Micsoda kép!Gratulálok!
Üdvözlettel:Selanne
Kedves András!
Mindig érdemes Hozzád betérni, mert szép verssel találkozik. Egy sora nagyon megragadott: "didergő lelkünkön át néz a tájra" – olyan szépen fejezted ki magad.
Kata
örülök, hogy tetszett, kedves Selanne
köszönöm, kedves Kata
Kedves András!
Mindig jó olvasni a verseidet. Örülök, ha ilyen szép sorokkal találkozom. Köszönöm, hogy olvashattalak!
Üdv:
Hamupipő
Amikor olvasom egy-egy versedet, mindig irígykedek, hogy én olyan rövidre tudom csak fogni a mondanivalómat. Mesteriek a képeid, látom a versedet és van ritmusa, nekem pedig az a gyengém 🙂
én köszönöm, kedves Hamupipő:)
örülök, hogy tetszett, kedves Hanga:)
Kedves András!
Nagyon mély, meható gondolatok…mint mindig, most is gyönyörűen megfogalmazva.
Gratulálok!
köszönöm, kedves Adrienn:)