Kedves Rita! Régebbi írás, időközönként felteszem, '56-ról is szólhat, de inkább a mai ember elé tart tükröt. Barátsággal: Joc

Kedves Rita! Nyilván egy pszichológus tudná megmondani, hogy miért történnek a dolgok, hogyan jutunk oda, ahová jutunk. Döntések sora, melyek lehetnek jók, lehetnek rosszak. Én ezt mélységében nem tudom megítélni, legfeljebb mutatok egy képet, egy ellopott pillanatot az életből. És ez a kép néha szép, néha csúnya, de élő. Joc

Kedves Rita, köszönöm. Mindenkinek más a sorsa, mindenki mást vállal fel. Igen, valóban, a férfigénekkel lehet a gond, netán a neveltetéssel. Ki tudja ezt? Joc

Kankalin, köszönöm elemző hozzászólásodat. A sors nem mindig kegyes, sokszor írtam már. Senkinek sem kell megfelelni, mert az korlátoz. De ezt sosem tanuljuk meg, sosem tesszük magunkévá, így örökké csak szolgák maradunk. Ölelés: Joc

Rita, köszönöm szépen. Valóban, nem mindig elég a tehetség.

Iblisz, köszönöm szépen. Örülök!

Kedves Hundido, köszönöm. A csuriból lehet sas is. Mindenki sas szeretne lenni. Üdv: Joc

Kankalin, köszönöm értékelő véleményedet. Sokszor mondom, hogy inkább a szerelemről kellene írni, ám olyan mocsok világ vesz bennünket körbe, hogy minden felelősséggel gondolkodó tollforgatónak forradalmárnak kell lenni. Nagy szükség lenne varázslókra, nagyon nagy szükség, mert a gazemberségnek lassan nincs határa. Ölelés: Joc

Kedves Rita! Köszönöm. Úgy gondolom, normális világban az lenne a dolguk, hogy tanuljanak, felkészüljenek az életre, ám harcra kényszerülnek, miközben a "bölcs" felnőttek hallgatnak, pedig nekik köszönhető, hogy ilyen szemét világ van. Barátsággal: Joc

Szia Kankalin! Na, igen, így kell verset írni, eldobva a sablonokat, a közhelyeket! Lehet tanulni tőled! Gratulálok! Joc