Kedves Antonius! Ez olyan szép, hogy most bohóckodni is elfelejtek... Megható, mint az eredeti történet. Most átengedem felhőruhámon az esőcseppeket... Kiváló alkotás, fátyolos lett a sokat látott szemem... grat. felhő

Kedves antonius! A "szélnél is sebesebben" elfutok egy lakatlan szigetre, ámulok, hogy arcomat karcolja az eső, (vagy a könny?)... S fűszoknyám miután beleakadt a bokorba, figyelemmel kísérem a villámok csattogó dühét.:)))) Gyönyörködöm a lehulló cseppek csillogó táncában.:) S azon elmélkedem vajon ki az, aki előttem már észrevette ezeket a csodákat rajtad kívül?:) Elgondolkodtató... Üdv: fátyolos tekintettel: felhő

Nagyon szép! Van mégis örök szerelem?:) Nálad találni!:) Gratulálok! fátyolfelhő

Fantasztikus kifejezése a "lélekviharnak"! Erőteljes képek, kihunyt remények... Nagyon jó! Gratulálok! fátyolfelhő

Kedves Kata! Megtisztelsz a kedves véleményeddel, melyet köszönök és az osztályzatot is. Üdv: fátyolfelhő

Nagyszerű képek, boldogság, elégedettség, mely jellemzi szép versedet. Gratulálok! Üdv: fátyolfelhő

Székelyke! Gyönyörű megszemélyesítésekből szőtt utolsó versszakod fantasztikus! Elismerésem jeléül, küldöm az 5-t. Üdv: fátyolfelhő

Kedves Rozália! Ahogy Te jellemzed ezt az embertípust, az fantasztikus. Az ember nem tudja, sírjon-e vagy nevessen rajta. Midig megtalálják azt a pillanatot, amikor az ember úgy is rohanna...:( Jó írás! Üdv: fátyolfelhő

Kedves Kata! Figyelemmel kísérem a szonettjeidnek egyre jobb, szebb és kifejezőbb tartalmát! Csodálatos, ahogy a természet képeit használod alkotásaidban. Gratulálok! Üdv: fátyolfelhő

Kedves Lyza! Torok és szívszorító történet. Nagyon kifejező. Üdv: fátyolfelhő