pirosra gyúl,
a kis kékre fagyott
kéz kinyúl.
-Kérem adjanak,
egy falat kenyeret!
-Édesanyám beteg
nem tud ellátni engemet!
Őt kell etetnem,
majd a maradék enyém,
égő lázrózsa virít
kigyúlt arca hegyén.
A sok néma szem ránéz,
majd tova halad,
A segítő szándék elmarad,
a gyermek megfagyva,
holtan, ott marad.
22 hozzászólás
Ne történjen meg ilyen a valóságban soha… soha…
Ölellek, Lyzám!
Ágikám!
Sajnos megtörtént!
Ne adja az Isten, hogy ez történjen több gyermekekkel is!
De sajnos egyre többet hallani az éhező kicsikről.
Köszönöm, hogy itt voltál és az osztályzatot is.
Ölellek: Liza
Kedves Lyza!
Szomorú életkép, ami egyre inkább jellemző mai világunkra. Szólni kell róla, helyes!
Szeretettel: pipacs 🙂
Pipacska! Igen jól látod a dolgokat! Sajnos…
Köszönöm itt jártad és a jegyet is…
Ölellek: Lyza
Drága Lyzám!
Nagyon szomorú lettem, fáj a lelkem.Tudom, – remélem csak fikció a mit írtál, nem láttad a történetet soha, de elkpézeni is borzalom.Isten adja,hogy soha ne történjen hasonló eset.
A vers nagyon szép, már ha ez a jelző illik ide.
Szeretettel ölellek:Vali
Kedves Valikám!
Sajnos nem fikció, bár az lenne!
Köszönöm, hogy átérezted és az értékelést is!
Szeretettel ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Sajnos ez a közöny nagyon jellemző a mai rohanó világra.
Mélységesen megrázó.
Gratulálok, Judit
Igazad van Kedves Judit!
A közöny eluralkodott a mai világban…
Torokszorító…
Köszönöm a pontokat is!
Ölellek: Lyza
Kedves Lyz !
Tudod, szókimondó vagyok, nem palástolok. Ez a versed nagyon megrázó. Lefagytam, megfagytam, elégtem most itt legbelül. Fáj ez a vers!
Üdvözöllek:Marietta
Inkább a vers fájjon,
mint így látni a hozzánk közel állókat, Drága Marietta!
Köszönöm…
Puszillak: Lyza
Egy mai képet festettél meg szavaiddal!
Látom és tapasztalom az emberek ridegségét, érzelemmentességét! Szörnyű!
Versedhez gratulálok!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm, Kedves Fél-X a kedves szavaid és értékelésed!
Szeretettel üdvözöllek: Lyza
Kedves Lyza!
Torok és szívszorító történet.
Nagyon kifejező.
Üdv: fátyolfelhő
Köszönöm, Kedves fátyolfelhő!
Bizony szomorú és megrázó történet!
Ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Ez a ma legnagyobb betegsége a társadalomnak, sőt a legragályossabb is, és még az antibiotika sem hat ellene. Mindenki elitéli. nem találja helyesnek, de várja, hogy tegyenek ellene valamit. Már Archibald Alexander Hodge is leírta egyik idézetében:
"Könnyebb találni sok embert, akik elég bölcsek ahhoz, hogy felfedezzék az igazságot, mint egyet, aki elég rettenthetetlen ahhoz, hogy mindenféle szembenállás ellenére is kiálljon érte."
Sajnos ennek majdnem mindennao a tanuja vagyok, amikor a városban az embereket figyelem az utcákon. Szeretem az életböl írott verseket, és az ilyenek talán segitenek is az emberelnek elgondolkodni,a mindennapi (nem)tetteikröl.
Üdv Tóni
Hát igen, ilyen kegyetlen a világ… nem sorolom. Csak annyit, hogy az a szomorú, hogy versednek igenis van valóság alapja. Sajnos..
Barátsággal panka!
Igen Panka! Sajnos! Ilyen világot élünk.
Köszönöm, hogy jöttöddel megtiszteltél és értékeltél…
Puszillak! Lyza
Köszönöm, Kedves Tóni a bölcsességedet is!
Szeretettel ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
A szavam elakad, mert nincsen rá szó, ezt a közönyt már minösíteni sem tudom.
Versedhez gratulálok!
Szeretettel:Margó
Köszönöm, Kedves Margó az érzékenységed!
A pontoknak is örülök!
Szeretettel ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Megrázó ez a versed.Az a legszomorúbb, hogy az életben is előfordul ilyen.
Talán a szomorú nem a legjobb kifejezés.Felháborító és borzasztó, hogy ez megtörténhet.
A versed jó, mert ez küzdelem a közöny ellen.Szükség van szerintem ilyen versekre.
Gratulálok!
Szeretettel:Ági
Köszönöm Ágika!…Ölellek: Lyza