Na nézd már egy ismerős. Köszi Alberth hogy rám néztél. 🙂

Értem. Hát akkor nincs mit tenni. Az olvasó szava szent. 🙂

Akkor én vágom a szlenget, mert tökéletesen értettem. 🙂

Jót nevettem. Adnék egy tanácsot, bár nem muszáj megfogadni. Elvégre is felnyírt sérójú Barbiek vannak a párnám alatt. 🙂 Na szóval... Ezt én kihagynám mert túl magyarázós lett. Enélkül is lehet tökéletesen érteni. Tehát ezt: "A varázsköpenyemre a kényszerzubbonyomat, a négy falra a szobámat, és az én-re pedig önmagamat értettem." Remélem van...

Nagyon szépen köszönöm kedves Györgyi. Ha nem gond, még rakok fel párat. 🙂

Kedves Kankalin! Köszönöm a kedves fogadtatást és hogy elolvastad a versemet. Írod, keserű. Való igaz. Ehhez hozzá kell szoknod majd a közeljövőben, mert általában ilyen témájú verseim vannak. Azért ha nagyon rákoppintotok, rakok majd fel néhány másfélét is. :))) Majd próbálkozom prózával is. Reménykedő cimborasággal, Jagi

Na úgy látom az utolsó sor még nem következett be. Hála az égnek. Tudom milyen az ha az ember feleslegessé válik egy olyan ember szemében akit a világon legjobban szeret. Megnyílik a föld és az ég. A láb talajt vesztve rogy a semmibe. De...mindig van és lesz egy új...

A kérdés jogos. Álom? Vagy talán vágy? Mindkettő. Remélem már beteljesült. 🙂 Üdv, Jagi