Köszönés nélkül…

Jobb lenne így. Álmosolyok
libbenése, már csak fájna.
Fél igaznak tűnő sorok-
kal törsz kulcsokat a zárba.

Mily gyönyörű volt, mikor még
tenyérbe simult a kéz, és
álom, mint gyönyörű szép
lepke, belehal a végén.

Keserű görcse a fának.
Igen, azzá vált e kérges
Gyönyörű. Vénülő szádnak
keserű hamva megéget.

Megszegett eskük szegeznek
elkorhadt keresztjeidre,
bár még szemeid szeretnek
földet hord jelenjeinkre.

Köszönés nélkül… Jobb lenne
így. Szerelem: kérész élet.
Beleavultunk csendesen
mi is, önmagunk szépségébe.