Reggel mikor felkeltem a pszichiátrián találtam magam egy ágyban, de nem éppen a kedvenc pozíciómban. Néztem magam elé és kerestem a miértekre a válaszokat. Csak a varázsköpenyem, a négy fal és én voltunk összezárva. A varázsköpenyemre a kényszerzubbonyomat, a négy falra a szobámat, és az én-re pedig önmagamat értettem.
Mire elkezdtem volna számolni a kockákat a szobám falán, hirtelen benyitott egy fehér köpenyes dzsigoló, aki köszöntött és a hogylétemről érdeklődött.
– Szép jó reggelt Kovács úr, hogy vagyunk ma? – kérdezte.
– Hát… Nem is tudom… De maga kicsoda? Mi ez a varázsköpeny rajtam? Ezek a falak? Hogy kerültem ide? – tettem fel a kérdést.
– Nos, Kovács úr… ezt Önnek kéne tudnia leginkább. Bár az elmebetegek nem tudják, hogy miért kerülnek ide hozzánk. De…
– De mi? – vágtam a szavába.
Elhallgatott a fehér köpenyes csávó. A néma csendet csak egy erős vigyor, valamint egy ördögi kacaj törte meg. Kinevetett a galád.
– Haha… haha… De mi? Hát… Ön uram egy olyan bűncselekményt követett el, amit helyretenni már nem lehet. A lányai babáinak lenyírta a haját, majd meggyalázta őket. Helyesebben mondva szexuálisan zaklatta őket! Egyéb kérdése van – e?
Ültem, és néztem az emberre, gondoltam magamban ez is csak egy rossz rémálom lehet. Majd kis idő elteltével megszólaltam:
– Dereng valami, de… mégsem! Babák… babák… Van egy lányom is…
Tovább gondolkozom, majd hirtelen elkiáltom magam:
– Tudom, hogy beteg vagyok, de vegye már le rólam ezt a köpenyt, mert rózsaszín balett ruhát szeretnék helyette, na meg persze egy amerikai labdát! Sőt, egy havert is, akinek dobálhatom kerek lasztimat!
Az orvosnak elkerekedtek a szemei, majd felnevetett ismét. Összevontam a szemöldököm, ismét odaszóltam neki, de már erélyesebben:
– Mit vigyorog? Netán egy elmebetegnek titulált, magamfajta játék baba gyalázónak nem lehetnek kérései? Cöhh… Milyen világot élünk?
– Egy olyat, amiben maga csak egy mellékszereplő lehet, egy bohóc, akit nem érdemes mutogatni a nagyközönség előtt, mert csak kifütyülnék.
– Adjon egy pengét, fel akarom vágni az ereim! Kérem, könyörgöm, csak egy pengét! – mondtam elcsukló hangon a csávónak.
– Nem adok, inkább kiengedem az utcára! – azzal kivitt, és kitárta nekem a kaput.
Megköszöntem neki, hogy szabadságomat visszaadta, majd megláttam a kislány kezében a babát, és rohantam oda hozzá. Kikaptam a kezéből, és megszólaltam:
– Csak egy baba volt, egy baba! Kinek levágtam a haját és meggyaláztam, majd a pszichiátrián találtam magam. Nem vagyok beteg… nem bizony! Tessék kislány a babád, de vigyázz rá! – mondtam, majd jött egy autó és elcsapott.
12 hozzászólás
o_O – alkottam
Na jó, az jutott eszembe, hogy kiengedték, mint a börtönből az elmezsokékat, gyógyulás, javulás nélkül. Az orvost kellett volna elütnie az autónak.
Jó lett!
Üdv.: Hópihe
:)))
Örülök, hogy tetszett..am lehet, lesz folytatása, de ez még nem biztos. 🙂
üdv: Eddie
"…mondtam, majd jött egy autó és elcsapott." > és a szelleme írta a történetet? Szerintem ez inkább abszurd nem?
Art!
Először elmondja és utána üti el az autó. 🙂 Előre írtam, hogy " mondtam", majd azután üti el az autó. 🙂
üdv: Eddie
Szia Eddie!
Tetszett, határozottan fejlődsz, bár a "csávóféle" szavakat lehetne hanyagolni, mert akármennyire is modernül fogalmazol, ez még a XXI. századi szövegekbe sem illik bele. Biztos vagyok benne, hogy tudsz te kitalálni sokkal szebb szinonimát is!
Arthemis, azért abszurd, mert groteszk: a tragikus és a komikus elemeket egyesíti… Meg semmi sem lehetetlen. :-))
Hajrá, csak így tovább!!
Szia Réka!
Megfogadom a tanácsodat! Hanyagolom a "csávóféle" szavakat. :)) Igyekszem fejlődni. A műveim olyanok, mint magam is, abszurdok. :DDD
Örülök, hogy benéztél!
szia
Jót nevettem. Adnék egy tanácsot, bár nem muszáj megfogadni. Elvégre is felnyírt sérójú Barbiek vannak a párnám alatt. 🙂
Na szóval…
Ezt én kihagynám mert túl magyarázós lett. Enélkül is lehet tökéletesen érteni.
Tehát ezt: "A varázsköpenyemre a kényszerzubbonyomat, a négy falra a szobámat, és az én-re pedig önmagamat értettem."
Remélem van még ilyen írásod, mert akkor szívesen elolvasom majd. 🙂
Üdv, Jagi
Örülök neki! Viszont a magyarázós részét, azért tettem bele, mert sokan nem értik mire gondolok néha. (szleng szavak)
Még egyelőre nincsen írásom jelenleg, de majd remélem ihletem lesz hamarosan, hogy újból írjak egy prózát.:)))
üdv: Eddie
Akkor én vágom a szlenget, mert tökéletesen értettem. 🙂
Rendben van. De néhány ember már kikövetelte tőlem, hogy írjam oda, hogy mire gondolok. :))
Értem. Hát akkor nincs mit tenni. Az olvasó szava szent. 🙂
Igen-igen valóban szent. 😀 üdv.