Kedves Alkotók/Olvasók! Bödön "angyalos" történeteinek világában tett rövid kiruccanásom vetette fel a kérdést (Leütném az angyalt): mennyire "olyanok" mások számára is az általam ...

Talán már nincs is prózára fogékony Olvasó, aki ne olvasta volna antonius egy megsárgult fényképről, egy régi bicikliről és egy számára kedves hölgyről írt keserédes sorait; ám aki mégsem tette eddig,...

Még a Nagy Árokig sem értek, mikor Doreen uszonyába szörnyű fájdalom hasított. Apró kis sajgásnak indult, de egyre csak nőtt és nőtt a rettenetes szorítás, míg végül egyetlen görccsé nem rántotta mind...

Már alig látszottak a távolban - csak uszonyaik bukkantak fel néhol a hullámok közül -, mikor a nap annyi magasra jutott, hogy sugarai visszatükröződhettek a görbe körtefa lomjai alatt megbúvó, apró t...

- Eddig jöhetsz - mondta Doreen, a tó partjához érve, majd kimászott egy szilárdabb szakaszon, és lábakat öltött a farkuszonya helyett. Szerette, ahogy a fű azujjait csiklandozta. Semmihez nem fogható...

Akarta is, meg nem is - így szokott ez lenni a magasabb szférák lakóinál is; bizony. Mert szerette az asszony konyháját, ahogy rendben tartotta az égi portát, de Doreen személye is megigézte kissé. An...

- Miféle sorrendet? - kérdezte a lány. - Hát - vakarta meg hínárhaját a jóképűnek cseppet sem nevezhető figura -, a Nagy Egyezményben meghatározottat. Valóban létezett egy egyezség az emberek és a víz...

Hogyne tudta volna! Hirtelen mozdulattal kirántotta lábát a vízből, és hátrált pár lépésnyit. Doreen csak lebegett a víz felszínén, és megigézve bámulta a hal kopoltyúja közé szorult követ. Mellkasába...

Épp csak virradt, mikor Doreen megfogta az Isten lábát. Kecses, csupasz láb volt (már amennyire egy öregember lába kecsesnek nevezhető), szíjakkal áttekerve. A Nagyszakállú a tóparton ücsörgött, lább...

Ajánlom szíves figyelmetekbe artur "Padló" című írását. Ilyen szépen végigvitt, emberi történettel ritkán találkozni az oldalon. Olvassátok, mert ezt tényleg érdemes!