Szépen sikerült átadnod a regény történéseit...:) Külön tetszett, ahogy beleszőtted Orwell szavait, mint 'telekép' vagy 'Nagy Testvér'... A regény nagyon jó, imádom. A versed pedig méltó felidézése volt.

Azért az is érdekes, hogy ki az, aki kérdezte... Önmagunktól kérdezve inkább bizonytalanságot, másoktól megkérdezvén bizalmatlanságot jelez... Szép, elgondolkodtató vers..

Szép munka! "Csak köszönnék, aztán addig bámulnám, amíg meg nem ismerem." Ezt egyszer érdemes lenne kipróbálni..kitudja, lehet, hogy beválik.:)

Különös vers...Néha mindenki úgy érzi, hogy végre meghallotta..."A parton még Sárga gaz sötétlett S benne feküdtem hanyatt" valamiért ez a rész volt a fordulópont számomra..:)

Nagyon szép vers....:) Gratulálok, minden tiszteletem a tiéd érte. Lehet, hogy butaság, de az "Istenem" nekem inkább sóhajtásnak tűnt, nem megszólításnak...így én egy kicsit másképp értelmeztem.. Nagyon tetszett..

Szia! Szerintem nem érdemel cenzúrát ez a vers. Tekintve a témáját, és hogy ahhoz képest csak az utolsó két sorban vannak "csúnya" szavak. Úgy gondolom, az ember érzéseihez a trágár szavak is hozzátartoznak, s a hitelességhez olykor ez is hozzátartozik. Ám ahogy a Word is "mondja": "Ilyen szót nem illik...

Amosis!! A versed annyira egybevág az érzéseimmal, mintha a sajátom lenne. Megfogott, és újra és újra elolvasva egyre jobban belémivódik. Jó az egész...nekem tökéletes... Még akkor is, ha tudom, én is csak "eldobott, elhagyott, elfelejtett, eltorzult halott; szívtelen, lelketlen bujdosó: hát csak ennyi vagyok!"

Szépséges szerelmes vers, Amosis 🙂 És szerintem ez így jó, ahogy van 😉

Kedves Rozália! Nemrég olvastam egy hasonló témájú könyvet, (Sylvia Plath: Az üvegbura) az jutott eszembe az írásodról, főleg az elejéről. Úgy gondolom, valamikor mind így vagyunk ezzel: nem tudjuk, hol vagyunk, hogy mi történik éppen. Ami feltűnt, hogy nem tudjuk meg a lány nevét, ami számomra azt sugallta, hogy...

Valahogy olyan erősnek éreztem magam a második versszaknál...:) Mintha többek, jobbak lennének az emberek, mint aminek néha gondoljuk őket..:) Szép vers, Rozália!! Gratulálok 🙂